történelem

Az Erzsébet-liget végén a fák mögött rejtőzik az egykori gyermekkórház hatalmas épülete, amely immáron negyed évszázada üresen és funkció nélkül tűri az idő vasfogát és szolgál a graffitisek gyakorlótereként. Cikkünkben bemutatjuk az épület történetét, két világháborún és rendszerváltáson át, mielőtt az Európa Kulturális Főváros keretében hamarosan új funkciójában születne újjá.

A Bakonyban számos olyan település létezett a múltban, amikről gyakran még a manapság a közelükben élők sem halottak. Ezek legtöbbje a a török időkben néptelenedett el, és mára csak néhány szétszórt kődarab – vagy annyi se – emlékeztet rá, hogy egykor emberek éltek itt. Ezúttal azonban nem velük, hanem a XX. század áldozataival foglalkozunk.

Adott két állítás: az első, hogy a sírok feltárásával fontos tudást szerezhetünk a múltról; a másik, hogy a halottainkat hagynunk kell békében nyugodni. Külön-külön mindkettővel egyetértek, de vajon a két, egymással ellentétes kijelentést hogyan lehet összhangba hozni? Ennek megértéséhez kértem segítséget Pátkai Ádám Sándor régésztől, a Laczkó Dezső Múzeum munkatársától.

Az Öskü és Bánta közti lelőhely jelentősége a balácapusztai villagazdaságéval vetekedhet.

A megyei kórház melletti Alsóvárosi temetőben nyugszik egy bizonyos, ma már kissé abszurdan ható nevet viselő, mozgalmas életutat bejárt ’48-as huszártiszt, az egykori vármegye alispánjának fia, Kun Béla. Vendégcikkünkben rá emlékezünk a Balogh Dénes írása nyomán.

Bár véres harcok nem dúltak az 1848/49-es szabadságharcban Veszprémben, a polgárosodás hajnalán álló város így is nagy figyelemmel követte a monarchiában dúló eseményeket. Korabeli leírásokból is szemezgettünk, miközben megelevenedik előttünk a császári sóházról levert osztrák címer képe.

Egyvalamiben minden temető megegyezik: ezek a kertek adják hallottaink végső nyughelyét, ahol fejfák és keresztek feliratai jelzik, hogy valaha hogyan szólították a szerettei, ismerősei azt az embert, aki méterekkel a föld alatt fekszik nyugalmában. Létezik Veszprém határában egy temető, ahol a nyugalomra nem csak az ott eltemetettek találnak rá, hanem azok is, akik megtalálják a lombok közt a régi sírkertet.

Nemrég 7. századbeli avar kori temetőt tártak fel a 8-as út építkezésénél, legutóbb pedig egy mostanáig ismeretlen II. világháborús lövészárokra bukkantak, amelyben egy szovjet katona földi maradványait is megtalálták.