Csekő Miklós saját példáján keresztül mutatta be, hogyan válhat valaki túlsúlyos gyermekből élsportolóvá. Mint elmondta, 2018-ban egy diákolimpián figyelt fel rá egy edző, és a jó fizikumának, valamint a gyorsan jövő korai sikereknek köszönhetően hamar elköteleződött a dobóatlétika mellett. A kalapácsvetés azonban komoly fegyelmet és lemondást követel. A fiatal tehetség jelenleg munka mellett sportol. Délután négykor végez, majd ezt követi a két-három órás, kőkemény edzés. „Szerintem nagyon fontos, hogy az elvégzett munka az edzőteremben, vagy akár kint a dobópályán minőségi legyen. Ne azzal teljen el az idő, hogy bohóckodnak [...] terelgetni kell a fiatalokat abba az irányba, hogy edzésen mondjuk ne a telefont nyomkodják, hanem végezzék el a munkát” – hangsúlyozta Miklós, hozzátéve, hogy a kitűzött célok mindig átsegítik a mélypontokon. Bár a téli alapozás szerinte senkinek sem a kedvence, amikor jön a versenyszezon és jönnek az eredmények, a befektetett munka mindig kifizetődik és megszépül.
Török Krisztián pedagógiai és vezetői szemmel közelítette meg a sportolás jelentőségét. Rávilágított arra, hogy a sportolók a dobópályán – ahol kalapácsok, gerelyek és diszkoszok repkednek – megtanulják a maximális fegyelmet, amely a civil életben és az iskolapadban is azonnal kamatoztatható. „A sikeres ember akkor is megteszi, ami szükséges, amikor nincsen kedve hozzá. És ez választja el a sikeres embert a kevésbé sikerestől” – fogalmazott a sportigazgató. Külön kitért a mai fiatalok egyik legnagyobb problémájára, a túlzott okoseszköz-használatra. Egy egyszerű kísérletre buzdította a diákokat: mérjék fel a heti képernyőidejüket, és abból csupán napi fél-egy órát csoportosítsanak át a tanulásra, a sportra vagy az igazi, személyes baráti beszélgetésekre. Ahogy fogalmazott, a digitális eszközöket szeretni kell, de nem szabad tőlük függővé válni, mert az igazi minőségi időt a valós közösségi élmények jelentik.
A beszélgetés során a testi tudatosság is kiemelt szerepet kapott. Török Krisztián egy nagyon szemléletes hasonlattal élt az egészségnevelés kapcsán: „Gondoljatok úgy magatokra, hogy ti mindannyian fiatal Forma-1-es versenyautók vagytok. A Forma-1-es versenyautóba nem töltünk keveréket. [...] Ne egyetek szemetet, csökkentsétek le a képernyőidőt, és feküdjetek le időben aludni.” Csekő Miklós is megerősítette ezt, kiemelve a megfelelő folyadékbevitel, a minőségi étkezés és a regeneráció fontosságát. A sport nemcsak fizikai, hanem mentális stabilitást is ad. Aki a sportpályán megszokja a tétet és a küzdelmet, az egy iskolai felelésnél vagy vizsgánál is sokkal kevésbé fog izgulni. Török Krisztián saját életútjával cáfolta meg azt a tévhitet, hogy a sport a tanulás rovására menne: sportiskolai háttere ellenére is több diplomát szerzett a megfelelő időgazdálkodásnak köszönhetően.
Az esemény végén a hallgatóság kérdéseire is válaszoltak a vendégek. Szóba kerültek a példaképek, a legemlékezetesebb és legnagyobbat repülő dobások, sőt, még egy drón is, ami Miklós egyik elcsúszása során kis híján áldozatául esett a kalapácsnak. Török Krisztián – akinek példaképe a cseh gerelyhajító legenda, Jan Zelezny, valamint a saját szülei – a dobóatlétikát egy szimfonikus zenekarhoz hasonlította, ahol a gerelyhajítás a legfinomabb hangszer, a hegedű. A jó hangulatú, interaktív találkozó legfontosabb üzenete mégis az maradt, amit a VEDAC sportigazgatója zárszóként megfogalmazott: a sport a legjobb befektetés az ember saját életébe, mert olyan baráti és bajtársi közösséget ad, ahol a fiatalok megtanulnak küzdeni az élet minden területén.



