Bár ma a kézilabda egyik legnagyobb ikonjaként ismerjük, Nagy László élete első éveiben a kosárlabdapályákon mozgott otthonosabban, ráadásul édesapja is válogatott kosárlabdázó volt. Általános iskolásként Szegeden kötelező volt a kézilabda, így figyelt fel a balkezes, már akkor is kiugróan magas fiúra a helyi edző. „Annyiszor mondták már, hogy menjek le klubedzésre, hogy egyszer beadtam a derekamat, aztán lementem kézilabdázni” – emlékezett vissza a váltás pillanatára a klasszis. A kézilabda hamar több sikerélményt hozott számára, így tizennégy-tizenöt éves kora körül végleg emellett a sportág mellett döntött. A döntés utólag is igazolta magát, de az odáig vezető út rengeteg munkával és lemondással járt.
Nagy László nyomatékosan felhívta a diákok figyelmét arra, hogy a sport sosem mehet a tanulás rovására. Ő maga is egyetemet végzett pedagógus szakon, és szilárdan hisz abban, hogy a tanulás emberileg is többé tesz egy sportolót. Az élsport persze kőkemény világ, ahol a fáradtság vagy egy kis fejfájás nem lehet kifogás az edzésmunka elkerülésére. „A kézilabdát én úgy definiálom, hogyha nincsen testi fájdalmad, akkor te nem kézilabdás vagy” – fogalmazott a sportág nyers valóságáról. Véleménye szerint a tehetség önmagában nem elég, ha nem párosul alázattal és szorgalommal. A kudarc az élet része, de a lényeg, hogy másnap úgy ébredjünk, hogy jobbak akarunk lenni a tegnapi önmagunknál.
A beszélgetés során hangsúlyos szerepet kapott a közösség és a csapatkapitányi felelősség témaköre. Egy igazi vezető nemcsak a pályán teljesít, hanem a háttérben is összefogja a társakat, még akkor is, ha ehhez olykor kompromisszumokat kell kötnie. Volt, hogy elment a csapattársakkal horgászni vagy tollasozni, noha nem tartozott a kedvenc időtöltései közé, de a csapat érdeke és a közösségépítés ezt kívánta. Ehhez kapcsolódva határozott tanáccsal látta el a diákságot a digitális világgal kapcsolatban is. Minimalizálni kell a folyamatos telefonozást, helyette inkább beszélgessenek egymással, mozduljanak ki, sportoljanak a szabadban. A mozgás nemcsak a testi, de a mentális egészségre is kiváló hatással van, sőt, a tanulmányi eredményeket is javíthatja. Ő maga harmincnyolc évesen hagyta abba a profi karriert, de a mai napig heti három-négy alkalommal fut vagy konditerembe jár, hogy fitten tartsa magát.
A motivációs előadás végén a gyerekeké volt a főszerep, a diákok pedig bátran kérdezték a 207 centiméter magas sportolót. Így derült ki például, hogy 47-48-as cipőt hord, sportpályafutása alatt pedig szinte az összes ujját eltörte már, melyekben ma is apró csavarok és fémlemezek vannak. A fiatalok megtudhatták, hogy bár kézilabdában ért fel a csúcsra, legnagyobb példaképe az amerikai kosárlabda-legenda, Michael Jordan. Legemlékezetesebb sportélményeiként a 2004-es athéni és a 2012-es londoni olimpiát nevezte meg, hiszen egy élsportoló életében az ötkarikás játékok jelentik a csúcsot. Amikor egy gyerek arról kérdezte, félt-e az első edzésén, őszintén rávágta, hogy természetesen igen, hiszen egy új közeg mindig izgalommal jár, de az új barátok és a játék öröme hamar elfeledteti a félelmet.
A Sportrégió programsorozaton belül a héten zárul a szűrővizsgálatok és a motivációs előadások roadshow-ja, utolsóként február 20-án, pénteken Veszprémben a Pannon Egyetem Aulájában, ahol egyszerre több olimpiai bajnok is a színpadra lép majd:
