A Balaton-felvidéki római kori villagazdaságok legékesebb példája Baláca, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelyet tart fenn, és ahol közvetlen tapasztalatot szerezhetünk arról, milyen lehetett fénykorában egy ilyen birtokközpont, és hogyan zajlott itt az élet. A Balaton-felvidéken elsősorban észak-itáliai veteránok szerezhettek birtokot maguknak, és a Balaton közelségével, a lankás tájjal megidézhették hazájuk hangulatát.
Hogy megyénk területe mennyire népszerű volt, azt a lelőhelyek nagy száma és a birtokok sűrűsége is mutatja. Veszprém vármegyében összesen 173 római kori kőépületet ismerünk, ebből 71 a Pápai járásban található. Itt, a Bakonyalján a kisméretű birtokok központjai átlagosan két kilométerre helyezkedtek el egymástól.
Péterváry-Szanyi Brigitta (Fotó: Domján Attila / vehir archív)
Péterváry-Szanyi Brigitta keddi előadásában négy lelőhely feltárásáról, és az ottani tapasztalatokról számolt be; ezek Béb, Magyargencs, Csót és Bakonyszücs közigazgatási területén találhatók. A helyszíneket első körben légi felvételekkel mérték fel: a földben található kőfalmaradványok miatt a növényzet nem tud úgy megerősödni, így madártávlatból szépen kirajzolódik az egykori épületek alaprajza, ami nagy segítséget jelent a kutatások tervezésekor. Ezt követően magnetométerrel és talajradarral végeztek vizsgálatokat, anélkül, hogy a talajt megbontották volna. A talajradart kifejezetten a kőépületek kutatására vetették be, míg a magnetométerrel feltételezett gödröket, árkokat is kerestek.
A helyszíneket előbb szisztematikusan, sávokban bejárták, begyűjtötték a felszínen található maradványokat (ezek nagyrészt figulák, személyes díszek, fülbevalók, gyűrűk, tegula-töredékek). Különösen Bében és Csóton volt nagy a leletsűrűség: előbbi helyszínen 278, utóbbin 295 római kori lelet került elő. Pénzlelet Bében és Magyargencsen került elő nagyobb számban, jellemzően a 4. századból.
Római veteránok élhettek a birtokokon? (Illusztráció: Szalai Csaba / vehir archív)
Végül következhetett a feltárás: helyszínenként nagyjából 25 négyzetméternyi területet áshattak fel a régészek. Magyargencsen egy nagyobb épületet és egy melléképületet találtak. A bébi lelőhelyen intenzív földművelés folyt az elmúlt évszázadban, 60-70 centiméter mélyen – helyenként mélyebben is –szántották a területet, emiatt a falak nem maradtak meg. Az egykori épület közelében korábbról származó, halomsíros temető nyomait is felfedezték. Csóton egy kisméretű épület falainak alapozására bukkantak rá, a beomlott tetőréteg alatt meglelt sárga sóderréteg egy a ház körül kialakított járdára utal. Bakonyszücsön egy falfestmény maradványaira is rátaláltak.
Noha a Balaton-felvidéki villákkal összemérve a Pápa környékén megtalált épületek kicsinek számítanak – és például padlófűtés nyomait sem fedezték fel a régészek, holott ez bevált fűtési mód volt a római villákban – ezek a lakóépületek csak saját koruk luxusingatlanjaihoz mérten nevezhetők kicsinek:
jellemzően 5-9 helyiséget foglaltak magukba és 225-525 m2 alapterületűek voltak, ami egy mai átlagos lakóház két-háromszorosa.
Mindezeket végigtekintve a régészek egyelőre nem sokkal jutottak közelebb ahhoz, hogy képet alkothassanak a megyénkben élt római lakosságról. Ugyan kerültek elő hadsereghez kapcsolható tárgyi leletek, de nem sikerült egyértelmű bizonyítékot találni arra, hogy ezek a birtokok megtelepedett veteránok tulajdonában lettek volna. A leletanyag alapján a 3-4. századokban használták aktívan a megtalált épületeket, nem tudni azonban, mi lett az itt élők sorsa, miután Pannónia provinciát elvesztette a birodalom. A sűrű birtokhálózat azonban magában hordozza a lehetőséget, hogy további kutatásokkal ezekre a kérdésekről is pontosabb képet alkothassanak a szakemberek.
