Péntek este egy számomra különösen érdekes koncerten jártam a veszprémi Expresszóban. A Killakikitt és az NKS közös formációja, a Brigád ugyanis idén ünnepli a 1328 című albumának tizedik születésnapját, ennek alkalmából pedig országos turnéra indultak, amelynek első állomása éppen Veszprém volt.
Nem tagadom, elfogult vagyok. Gyerekkorom óta hallgatom ezeket az előadókat, így számomra már önmagában nagy élmény volt, hogy végre élőben is láthattam őket. Ráadásul a koncert előtt volt szerencsém beszélgetni is a tagokkal a magyar rapről, az elmúlt évekről és arról, mennyit változott körülöttük a zenei világ. Aztán elkezdődött a koncert, én pedig hamar rájöttem, hogy ez az este nem csak a nosztalgiáról fog szólni.
De mitől underground az underground?
Aki ismeri a Killakikitt vagy az NKS munkásságát, pontosan tudja, mire számíthat. Kemény, szókimondó, sokszor egészen mocskos szövegek, klasszikus rapalapok és rengeteg olyan sor, amit első hallgatásra talán fel sem tud dolgozni az ember. Ez nem az a zene, amit azért írtak, hogy mindenáron bekerüljön valamelyik rádió rotációjába. Itt nem a könnyen dúdolható refréneken vagy a divatos hangzáson van a hangsúly, hanem a szövegen, a rímeken, a flow-n és azon, hogy az előadó mit tud kezdeni a mikrofonnal. Talán éppen ezért kezdtem el azon gondolkodni, hogy létezik-e még Magyarországon underground rap.
Hiszen mitől lesz valami underground? Attól, hogy kevesen hallgatják? Hogy nem szól a rádióban? Hogy nem követi az aktuális trendeket, és az előadók nem igazítják a zenéjüket ahhoz, amivel éppen a legnagyobb hallgatottságot lehet elérni? Mert ha az utóbbi, akkor szerintem a Brigádnál keresve sem nagyon találhatnánk jobb példát.
Majdnem telt ház, több generáció és egy rakás mocskos szöveg
A koncert egyik legérdekesebb része számomra nem is a színpadon, hanem előtte volt. Ahogy körbenéztem a közönségen, szinte minden korosztályból láttam embereket. Ott voltak azok, akik valószínűleg már a kezdetektől követik a srácokat, de bőven akadtak fiatalabbak is. A terem pedig szépen megtelt, kis túlzással majdnem telt ház előtt ment a buli. Ez azért elgondolkodtató. Egy olyan zenei műfajról beszélünk, amely alapvetően rétegzenének számít, mégis ennyien kíváncsiak rá. Tíz évvel az album megjelenése után is. Persze attól, hogy valaki sok embert vonz egy koncertre, még nem feltétlenül lesz mainstream. Sőt, szerintem éppen a pénteki este mutatta meg, hogy egy előadó úgy is megtalálhatja a maga közönségét, hogy közben nem köt kompromisszumot a zenéjében. Mert kompromisszumról itt nem nagyon volt szó.
A Brigád most sem finomkodott, és valljuk be, pontosan ezt vártuk tőlük. Azok a nyers, sokszor polgárpukkasztó szövegek szóltak, amelyek miatt annak idején megszerettük őket. Mögöttük a DJ keverte az alapokat, az MC-k pedig tették a dolgukat a mikrofon mögött. Nem kellett hozzá látványos koreográfia vagy mindenféle különleges trükk. Elég volt néhány ember, akik pontosan tudják, hogyan kell rappelni, és hogyan lehet megmozgatni egy egész termet. Számomra ez az igazi klasszikus rapkoncert, és bevallom, hiányzik is az ilyenből több a hazai koncertkínálatból.
Tízéves album, ami ma sem tűnik idejétmúltnak
A Brigád 1328 című lemeze 2016 szeptemberében jelent meg. A Killakikitt és az NKS együttműködése azonban már korábban elkezdődött, a két formáció pedig akkorra már külön-külön is komoly múlttal rendelkezett a hazai underground színtéren. A Killakikittet AZA és Tirpa, az NKS-t pedig Zenki Mefisto és Turan Khan neve fémjelzi. A közös projektben négy meglehetősen karakteres előadó találkozott, akiknek a stílusa jól kiegészíti egymást. A 1328 pedig pontosan azt adta, amit egy ilyen együttműködéstől várni lehetett. Erős rapalapokat, technikás szövegeket, rengeteg szókimondást és egy jó adag fekete humort.
A Nem neked való című szám egyik sora, amely a múltból köpi az új kottát, szerintem különösen találó most, tíz évvel később. Mert tulajdonképpen pontosan ez történik. A Brigád egy olyan rapvilágot képvisel, amely sok szempontból a kilencvenes és kétezres évek hiphopjából táplálkozik, mégsem érződik rajta, hogy pusztán a múltból próbálna megélni. A pénteki koncerten legalábbis egyáltalán nem volt olyan érzésem, mintha négy ember csak azért állt volna újra össze, hogy felidézze a régi szép időket. Láthatóan élvezik, amit csinálnak, és ez a közönségen is érződött.
Nem kell mindenkinek szeretnie, de egyszer érdemes meghallgatni
A mai magyar rapből egyébként egyáltalán nincs hiány. Rengeteg új előadó jelenik meg, és sokan egészen más irányból közelítik meg a műfajt, mint azok, akiken én felnőttem. Ezzel önmagában semmi bajom nincs. A zene folyamatosan változik, és természetes, hogy a fiatalabb generációknak más hangzás tetszik. Viszont személy szerint néha már elegem van abból, hogy mennyi hasonló, autotune-nal alaposan megtámogatott, egy kaptafára készülő rapzene jön szembe velem. Éppen ezért volt különösen jó érzés egy ilyen estén részt venni.
A Brigád zenéje nyilván nem mindenkinek való. Sőt, a srácok valószínűleg nem is szeretnék, hogy mindenkinek az legyen. Vannak olyan szövegeik, amelyek sokaknál biztosan kiverik a biztosítékot, és ezt teljesen meg is értem. De aki szereti a klasszikus hiphopot, a keményebb szövegeket és azt, amikor valóban a rappelés áll a középpontban, annak egyszer mindenképpen érdemes meghallgatnia őket. Én pedig péntek este pontosan azt kaptam, amiért mentem. Egy hatalmas bulit, rengeteg jó zenét és egy olyan koncertélményt, amelyet biztosan sokáig emlegetni fogok.
Köszönöm a srácoknak és az Expresszónak az estét!
Hogy létezik-e még underground rap Magyarországon? Szerintem igen. Ha valaki kételkedik benne, menjen el egyszer egy Brigád-koncertre. Utána valószínűleg már érteni fogja, mire gondolok.
A koncert előtt a Brigád tagjaival is beszélgettünk a magyar rapről, a közös munkáról és az elmúlt tíz évről. A velük készült videós interjúnkat itt nézhetitek meg:
