Az Európa Kulturális Főváros programsorozat egyik nem titkolt célja – és ez nem kizárólag a veszprémi projekt sajátossága – hogy a kultúrát és a kultúra különböző ágait használja a közösségépítéshez, vagy ennél még mélyebb szintre lemenve a különböző társadalmi rétegek közti kapcsolat megteremtéséhez.
Sikeres próbálkozás már van a generációk, vagy éppen más nemzetiségű emberek között. Az „Otthonra találni a művészetben” program viszont egy sokkal speciálisabb és kényesebb területen lép fel ezen célok érdekében: a hajléktalan embereket igyekszik felkarolni a képzőművészet eszközeivel.
Idén januárban indult az a 15 alkalomból álló sorozat a veszprémi Befogadás házában, ahol képzett művészetterapeuta segítségével az otthon hátrányos helyzetű lakói eleveníthették meg a papíron, vagy vásznon a saját gondolataikat, érzéseiket különböző képek formájában.
Hogy pontosan milyen fogadtatása volt a kezdeményezésnek, arra is kitértek azon a sajtótájékoztatón, amit kedden tartottak a program szervezői a Művészetek Háza által üzemeltetett Dubniczay-palotában.
A tapasztalatok bemutatása előtt azonban még Csík Richárd, önkormányzati képviselő osztotta meg a gondolatait, ő nemzetközi példákkal, többek közt egy dániai kezdeményezés sikerével támasztotta alá a veszprémi program szükségességét. Az északi országban egy egész intézményt hoztak létre azért, hogy a leszakadó társadalmi csoportokat felkarolják és edukálják, ha kell, akkor képletesen fogják a kezüket, hogy elindulhassanak valamilyen úton. Csík Richárd az „Otthonra találni a művészetben” program kapcsán kiemelte, az is egy nagy előnye, hogy a hajléktalan ember is érzi, hogy valamilyen értéket teremtett, hozzájárult a város építéséhez.
Dr. Ládonyi Zsuzsanna és Csík Richárd
Ezt a gondolatmenetet folytatta Bonyhádi Szilvia, az EKF projektmenedzsere is, aki a kezdetek óta segíti a kezdeményezés megvalósulását. Ő megemlítette a program mélyebb lelki vonatkozását is, miszerint a hajléktalan emberektől kellő bátorságra is szükség volt, hogy bekapcsolódjanak egy ilyen, eddig számukra ismeretlen kezdeményezésbe. De, mint mondta, senki nem lehet annyira szegény, hogy ne tudjon valami jót tenni, ezek az emberek pedig a művészeten keresztül hoztak létre valami értékeset.
Ahogy említettük, a januárban indult program összesen 15 ilyen foglalkozásból fog állni, amiből 10 már megvalósult a Befogadás házában. Az ötletgazda, Dr. Ládonyi Zsuzsanna a sajtótájékoztatón kiemelte, a foglalkozások csak az egyik pillérjét jelentik a teljes programnak, az elkészült művekből több kiállítást is szerveznek majd, az elsőt éppen a Veszprémi Petőfi Színház Lélektől-lélekig elnevezésű fesztiválján, ami csütörtökön kezdődik és négy teljes napon át tart.
Imre-Faragó Aranka, Quirin Ágnes és dr. Ládonyi Zsuzsanna
Az ötletgazda hozzátette, hisznek a művészet gyógyító erejében és ebben több segítségük is van, a Finart Design Kft. amely menedzseli a Magyar Máltai Szeretetszolgálat partnerségével a programot, valamint kiemelte a Művészetek Házát és a színházat is.
Ahogy már említettük, az elkészült művekből hamarosan megnyílik a kiállítás a Petőfi Színház előtermében, de májusban a Művészetek Házában, valamint a Szilágyi László utcagalériában is lesz tárlat.
Magáról az alkotás folyamatáról többet elárult Bondor Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-Dunántúli régió régióvezetője, Imre-Faragó Aranka, a Befogadás házának intézményvezetője és Quirin Ágnes, grafikusművész, művészetterapeuta, a foglalkozások vezetője.
Ezekből a beszámolókból kiderült, hogy a hajléktalan emberek igazi ünnepként élik meg ezeket a foglalkozásokat hétről hétre. Érdekes volt látni – folytatták a szervezők – hogyan változtak át a kezdeti komor színvilágú képek sokkal üdébb, színesebb alkotásokká, ahogy fokozatosan megnyíltak ezek a zárkózott emberek.
Quirin Ágnes hozzátette, az egész folyamatban fontos a pszichológia, hogy elérjék azt, a hajléktalan emberek is teret adjanak érzéseiknek, bármilyenek is legyenek azok, és ezekhez elfogadóan álljon hozzá a külvilág. Például az egyik képen, ami a sajtótájékoztatón is megtekinthető volt egy kora tavaszi olvadó erdőt ábrázolt az alkotó, az olvadás pedig azonosítható az elengedéssel, akár könnyek útján is, magyarázta a foglalkozások vezetője.
A legfontosabb, hogy megéljék ezek az emberek a saját szerethetőségüket, ebben pedig ez az alkotófolyamat segít nekik, foglalták össze a szervezők.
Végezetül elmondták a program még egy fontos eredményét, miszerint több olyan hajléktalan ember is, aki részt vett az „Otthonra lelni a művészetben” programban azóta elkezdett más művészeti területen is alkotni, például hímezni kezdtek. Ez is annak a lassú, ám biztos folyamatnak a része, amelyben ezek az emberek újra találnak valami értelmet, hasznos elfoglaltságot az életüknek.
