A beszélgetést Deli Kitti, a fesztivál főszervezője vezette, akit leginkább az instaköltészet szerepe érdekelt, illetve annak megítélése a kortárs irodalomban. Mivel egyre több felületen jelenhetnek meg írások, alkotások, fotók, posztok, bejegyzések, így meg lehet-e találni azt, ami valóban művészet, egyáltalán eldöntheti-e valaki, hogy érvényes-e az adott művészeti forma? Az izgalmas beszélgetőtársak sokoldalúságából is adódik, hogy egy igazán színes diskurálás alakulhatott ki az irodalomról, és arról, hol és milyen felületeken nyerhet teret.
A végzetsége szerint forgatókönyvíró és viselkedéselemző Kemény Zsófia szerint az ember minél jobban ismeri a világot, annál nagyobb merítésből dolgozhat a különböző művészeti ágakban. Zsófi úgy látja, az instairodalom – mely nem csupán az Instagram felületen történő megjelenésre, hanem az instant szóra is utal – most próbál utat törni magának, mint műfaj. Ez persze hozza magával azt, hogy a kritika gyakran egy lájk, vagy adott esetben egy hozzászólás, komment.
Zsófi úgy vélekedik a közösségi oldalakon történő saját megjelenéséről, oldalainak kezeléséről, hogy abszolút nem következetes, vagy tudatos, saját tartalmait, írásait például nem gyakran teszi közzé, bár ha van egy jó ötlete, akkor szívesen osztja meg rajongóival, például számos sorozatot indított már a közösségi felületeken. Ezzel szemben Simon Marci költő pontosan tisztában van a trendekkel, így ha közzé tesz egy posztot, be tudja mérni, hogy hány embert fog megmozgatni, legalábbis lájkok tekintetében.
Marci szerint az olvasók túlságosan bekategorizálják a felületeket, melyeken irodalom folyhat, így sokan eldöntik, hogy ami nem egy irodalmi folyóiratban, hanem az Instán jelenik meg, az csak rossz lehet. Holott a költő már kapott olyan kritikát irodalmi lapban, amely körülbelül egy Youtube-hozzászólás színvonalával volt egyenértékű.
Szó esett a kortárs irodalomról, méghozzá az irodalomtanítás megközelítéséből. A beszélgetést moderáló Deli Kitti szerint sok fiatal porosnak gondolja az irodalmat, és a költőket, írókat is valami távoli galaxisra helyezik. Éppen ezért szükséges megmutatni, hogy igenis vannak kortárs szerzők, akiket adott esetben meg is lehet szólaltatni.
Simon Marci például Erdős Virágot emelte ki, akit ha bevisznek a tanárok órára, akkor egészen megközelíthetővé válna sok olyan író is, akiket eddig porosnak hittek. Vagyis, kortárs irányból is lehet közelíteni. A költő Marci szerint minden művészeti ágban szükséges felismerni, hogy a világ változik, ez pedig nem baj, de nem hunyhatunk szemet fölötte.
A beszélgetés itt tekinthető meg.
