Személyes véleményem szerint az élet egyik legnagyobb ajándéka az, hogyha az embernek lehetnek testvérei. Gondoljunk csak bele: ha ott van a testvéred, máris nem kell egyedül élned a világban. Megmagyarázhatatlan, olykor furcsa kötelék ez, de annyi biztos, hogy erősebb bárminél.
Arról nem is beszélve, hogy egy fivér – vagy esetleg nővér – óriási segítségére válhat egy kisebb testvérnek. Hiszen ha előbbi tanult a hibáiból, akkor általa utóbbi már biztosan máshogy fog cselekedni. S mire ébresztheti rá egy húg, vagy éppen öcs az idősebbet? Például arra, hogy minden édesség finomabb, ha azt megoszthatod valakivel.
Így nőttek fel a veszprémi Sportolj Velünk Sport Egyesület (SVSE) eredményes futói is, Bartha-Kéri Bianka és Kéri Bettina. Az atlétahölgyekkel elmélkedtünk a közelmúltban elért eredményeikről, s jövőbeli céljaikról is, de nem felejtettünk el szót ejteni arról sem, hogy a sport világában mit is jelentenek egymásnak.
Bianka és Bettina
Jól emlékszem rá, hogy milyen érzés volt számomra, amikor anno már nem egyedül kellett eljárnom edzőtáborba. Igaz, az edzéseinket nem együtt végeztük, hiszen Betti rövidtávfutó, míg én 400, illetve 800 méterre készültem. De ettől függetlenül is hatalmas mentális, valamint lelki dopping az, ha tudod, hogy a testvéred a közeledben van
– emlékezett vissza Bartha-Kéri Bianka, az idősebb lánytestvér, aki 2010-es karrierkezdete óta Tóthné Stupián Anikó edző kezei alatt pallérozódik.
Valóban leírhatatlan már csak az is, ha láthatjuk egymást a pályán, verseny vagy edzés közben. Már-már egy pillantásból érezzük, hogyha valami baj van. Természetesen ilyenkor biztatjuk a másikat, hiszen feltétel nélkül számíthatunk egymásra
– folytatta nővére sorait a fiatalabb lánytestvér, Kéri Bettina.
Bartha-Kéri Bianka
Igaz, a 2019-es év Biankának nem úgy sikerült, ahogy azt várta (ínhüvely-gyulladás miatt hosszabb időt ki kellett hagynia), a sportolónő hangsúlyozta: a húga sikereit próbálta sajátjaiként is megélni.
Betti eredményeit látván ugyanolyan boldog voltam, mintha én értem volna el azokat. Tudom, hogy mennyi munkát fektetett eddig a futásba... Valóban örömteli megélni azt, hogy beérett a húgom munkájának gyümölcse.
Az idősebb sportoló pedig joggal lehet büszke húgára, ugyanis Bettina egy júniusban rendezett fővárosi megmérettetésen 100 m-en 11,85-ös időeredményt ért el, amellyel kvalifikálta magát a július 11. és 14. között Svédországban rendezett utánpótlás Eb-re.
Fontos megjegyezni, hogy utóbbi viadalon a 4x100 m-es nemzeti váltónak is tagja volt Betti. Aki nem mellesleg váltóban korosztályos országos csúcsot is futott a skandináv országban.
Jövőbeli céljaikról kérdezve a lányokat megtudhattuk, Bianka elsődlegesen a nyár végén, Párizsban rendezendő atlétika Eb-re koncentrál, de ettől függetlenül nem mondott le arról sem, hogy világranglista-helyezésével a nyári, tokiói olimpiára is kvalifikálja magát. Ugyanakkor Bettina már kinőtte az utánpótlás korosztályt: a felnőttek között készül majd harcba szállni azért, hogy valóra válthassa dédelgetett álmát: a felnőtt Eb-n való szereplést.
A profi futók egyébként nemcsak a pályán, hanem az életben, s az egyetemen is rendre bizonyítanak. Mindketten végeztek már alapszakon, jelenleg mesterképzésen tanulnak.
A közelmúltban szembesültem azzal, hogy figyelnünk kell arra is, hogy mit, hogyan, s mikor teszünk, ugyanis a gyerekek felnéznek ránk. Biztatni kell a legkisebb gyermektől a legnagyobbig mindenkit... Arról nem is beszélve, hogyha hiszünk bennük, egyúttal segítjük őket, hogy ők is higgyenek magukban
– vélekedett Betti.
Kéri Bettina
A legszebb az egészben az, hogy a kicsik örömmel megfogadják a tanácsainkat... Ez visszajelzés a számunkra is, hogy valószínűleg jó úton járunk
– tette még hozzá Bianka.
A kisebbik testvér zárásként még nyomatékosította, hogy családjuk támogatása nélkül bizonyára jeles eredményeiknek sem örvendhetnének: örökké hálásak lesznek szüleiknek.
Úgy gondolom, hogy minden sikeres sportember háta mögött egy támogató, szerető család áll. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat azért, hogy a szüleink mindig, mindent megadtak nekünk, s támogattak bennünket ahol és amiben csak tudtak. Idővel mi is tovább folytatjuk majd ezt a hagyományt...
