A miniszterelnök színpadra lépését megelőzően Ovádi Péter, Veszprém két ciklus óta hivatalban lévő országgyűlési képviselője köszöntötte a tömeget, aminek méretét az Óváros téren talán csak az Utcazene legforgalmasabb napjához lehetne mérni. Buzdító megszólalásában felidézte az Európa Kulturális Fővárosa, valamint az Európa Sportrégiója címek elnyerését, amelyek a térség példátlan összefogásának gyümölcsei. Kiemelte, rengeteg megvalósításra váró álmuk van még, amelyeket a jövőben ugyanezzel az erős, Veszprém vármegyei csapatszellemmel fognak elérni.
Ovádi után Hegedűs Barbara, a Fidesz-KDNP Balaton-parti jelöltje lépett a színpadra, aki a régióban tapasztalható masszív közösségi akaratot, tartást és az elmúlt tizenhat év fejlesztéseit méltatta, amelyek megőrzése a közelgő voksolás legfőbb tétje. Hangsúlyozta, április 12-én a szuverenitás és a béke, illetve a káosz és a külföldi érdekek kiszolgálása között kell felelős, a magyar érdekeket szem előtt tartó döntést hozni.
Őt Navracsics Tibor, közigazgatási és területfejlesztési miniszter, a tapolcai és ajkai körzet képviselője követte a felszólalók sorában, aki Veszprém vármegyéhez kapcsolódó személyes életútját és kötődését felidézve arra kérte az embereket, akadályozzák meg közösségük megosztását a térségbe olykor betévedő, mindenkit halálra gyalázó önjelölt próféták által. Továbbá kifejezte reményét, hogy a választópolgárok hamarosan újra kiállnak a kormánypártok, Veszprémben pedig Ovádi Péter mellett.
A királynék városa és a kipróbált szövetség
A képviselők buzdító szavai után Orbán Viktor lépett a színpadra, aki elsőként Ovádi Pétert méltatta a tömeg előtt. „Nyolc éve dolgozom vele parlamenti képviselőként. Egy becsületes, derék, rendes ember, aki önöket mindig hibátlanul képviselte a parlamentben. Egy lojális ember, egy igazi bajtárs, akire mindig lehetett számítani a kormány legnehezebb csatáiban is. Úgyhogy nemcsak önöknek van szüksége Ovádi Péterre, hanem nekem is.” Kijelentette továbbá, hogy a királynék városa az ország legfontosabb településeinek egyike, így „egy polgári, nemzeti, keresztény kormány nem kampányolhat úgy, hogy nem jön el Veszprémbe.”
A kormányfő ezután rátért az elmúlt esztendőkre és felidézte a nehézségeket, amelyek igazságtalanul hátráltatták az amúgy szorgalmasan és keményen dolgozó magyar embereket. Mint mondta, a háború árnyéka rávetült a magyar gazdaságra, ami blokkolta a növekedést, de ők a zord körülmények dacára is ragaszkodtak eredeti stratégiai céljaikhoz, így pedig az Európa Kulturális Fővárosa programot is sikerre vitték.
A lokális eredményekről áttérve országos témákra, a nyugdíjasok és a családok megalkuvást nem tűrő védelmét emelte ki. Leszögezte, a korábbi válságkezelésekkel ellentétben a jelenlegi vezetés visszaépítette a tizenharmadik havi nyugdíjat, sőt, megkezdték a tizennegyedik havi juttatás felépítését is.
A demográfiai küzdelmek kapcsán hangsúlyozta, az egyedülálló ember valójában magányos, a legszebb dolog a családban és közösségben élés. Kiemelte az édesanyák tiszteletét, rögzítve, hogy a két gyermeket nevelő nők élethosszig tartó adómentességet élveznek. Határozott ígéretet tett a jövőre nézve, ahogy fogalmazott, a következő ciklus végére a gyermekes családok életszínvonala semmiképp sem eshet a gyermekteleneké alá, a gyerekek után járó adókedvezményt pedig a békétlenség árnyékában is megduplázták.
Frappáns válasz a bekiabálóknak
Ezen a ponton az eseményt egy maroknyi tiszás tüntető próbálta megzavarni, de a bekiabálások hamar elhaltak, a miniszterelnök mindazonáltal frappáns humorral reagált rájuk. „Bárhova mennek a világban azt fogják látni, még a tiszások is, hogy ma saját otthonhoz a legkönnyebben Magyarországon juthatnak a fiatalok. Ha tetszik ez, ha nem.”
Felhívta a provokátorok figyelmét az európai szinten is páratlan magyar otthonteremtési rendszerre, majd a globális veszélyekre evezve üzent nekik. Kijelentette, a hatalom iránti vágy érthető a részükről, de viharos időkben a tapasztalat a legfontosabb.
„Szép dolog az ambíció. Miért is ne? Az is szép dolog, ha valaki miniszterelnök akar lenni. Az is szép, ha önök hatalomra akarnak kerülni. Pozíciót, hatalmat, befolyást akarnak. Mindent értek, de most nem azokat az időket éljük, amikor kockáztatni kellene. Mert ilyen időkben a tapasztalat és a biztonsága a legfontosabb. Kedves tiszások, még nem jött el a ti időtök.”
A stabilitás iránti igényt a kormányfő a világban zajló eseményekkel indokolta. Az ukrán konfliktus, az energiaválság és az iráni migrációs hullám egyszerre jelentenek kihívást. Mindezt érzékletesen bemutatva úgy fogalmazott: „Ez nem egy Piedone-film, hogy egyenként jönnek és mindenkit lepofozunk. Egyszerre jön mind.”
Hozzátette, az energiaárak robbanása miatt egyetlen esztendő alatt négyezer milliárd forint áramlott ki a magyar gazdaságból, amiből negyven új kórházat vagy ezerötszáz kilométer autópályát lehetett volna építeni.
Két fronton fenyegető gazdasági veszély
A beszéd második felében Orbán Viktor két konkrét, a magyar embereket fenyegető gazdasági veszélyre hívta fel a figyelmet, amelyek a családok kifosztásával járnának. Az első ilyen csapda Ukrajna hitelekből történő finanszírozása. A miniszterelnök felvázolta, hogy az unió hatalmas banki hiteleket vesz fel, amelyeket Kijev sosem fog visszafizetni, a kamatokat pedig az unokáink is nyögni fogják. Főleg azért sem, mert ebbe a hitelszerződésbe bele van írva, hogy Ukrajna akkor törleszti majd az adósságot, amikor megnyeri a háborút, Oroszország pedig jóvátételt fizet.
Orbán Viktor kijelentette, a baloldali ellenzék ezen külső érdekek kiszolgálója, az ukrán elnök pedig a legfőbb kampányemberük. „A Tisza egyenlő az ukránbarát kormányzással Magyarországon, és mindez egyenlő a magyar emberek kizsebelésével, ezért erre nemet kell mondani.”
Második fenyegetésként a nemzetközi nagytőke agresszív térnyerését jelölte meg. Felidézte, a kormánypártok tizenhat év alatt felépítettek egy munkaalapú gazdaságot, sikerrel bevonva a multikat, a bankokat és az energiacégeket a közteherviselésbe. Szerinte a politikai ellenfél ezt a szuverén magyar modellt bontaná le, eltörölve a rezsicsökkentést és visszacsatornázva a profitot nyugatra. Figyelmeztetett rá, hogy a Tisza soraiban ülő nemzetközi bankárok alig várják a nemzeti kormány távozását, hogy cégeik érdekeit érvényesíthessék.
A győzelem kulcsa a mozgósítás
Zárásként a miniszterelnök az április 12-ei választás történelmi jelentőségére hívta fel a tömeg figyelmét. Az emberek mindig a helyi közegüknek hisznek a leginkább, a szomszédok véleménye többet nyom a latban, mint a politikusok szava. Arra buzdított minden jelenlévőt, mozgósítsanak teljes erőbedobással. Megígérte, hogy ő maga is „felszántja az országot”, de a végső sikert a helyi közösségek aktivitása garantálja.
Végezetül megköszönte mindenkinek a támogatását, amit tizenhat, vagy akár harminchat éve gyakorol a Fidesz irányába. Ezután Orbán Viktor Győrbe indult egy másik hasonló rendezvényre, a fideszes tömeg pedig a jelenlévő néhány ellentüntető ellenére békésen oszlott el a térről.





