Az eseményen Ovádi Péter országgyűlési képviselő köszöntőjében kiemelte a helyi közösség erejét és a város pezsgő kulturális életét. Külön örömét fejezte ki, hogy a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa cím lendülete az azt követő években is kitart, egyúttal háláját fejezte ki az időseknek, amiért emlékeiket írásos formában is megőrizték az utókornak.
Kellerné Egresi Zsuzsanna a színház igazgatóhelyettese és kreatív menedzsere meghatottan beszélt a beérkezett munkákról, amelyek egyaránt csaltak könnyeket és mosolyt a hallgatóság arcára, a legtöbb pedig mély elgondolkodásra késztetett. A színház társadalmi szerepvállalásának részeként megemlítette, hogy az írásokból a társulat színészeinek tolmácsolásában hangoskönyv készül, a későbbiekben pedig a hagyományos értékeket kedvelő veszprémi közönség számára nyomtatott formában is kiadják a gyűjteményt.
Oberfrank Pál színházigazgató a személyes történetek rögzítésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Úgy vélte, ezek az írások egyfajta lázadást is jelentenek az elszemélytelenedő digitális világgal szemben, egyúttal arra biztatta a jelenlévőket, hogy folytassák az alkotást, és őrizzék meg a személyes találkozások varázsát.
Alábbiakban bemutatunk két rövid történetet a felolvasottak közül:
Horváth Gizella Bátorság című írása a kései szerelem mindent elsöprő erejét mutatja be. A történet főhőse szorongva, gombóccal a torkában ébredt egy fontos találkozó reggelén. Kétségek gyötörték, és a fejében ezerszer lejátszotta a várható eseményeket. A találkozás pillanatában azonban minden megváltozott. A férfi őszinte, meleg mosolya azonnal eloszlatta a félelmeit. A mellkasát szorító érzés megszűnt, és a legtermészetesebb módján karolt bele a férfiba. Ez a pillanat egy tízéves, boldog kapcsolat alapköve lett, amely rácáfol arra a tévhitre, hogy az újrakezdés a fiatalok kiváltsága. Az író üzenete tiszta volt, miszerint a szív nem ismeri a naptárt, sohasem késő társat találni. A félelem helyett a bátorságot választva, ma már egy hatalmas, szerető család ölelésében bizonyítja, hogy a legmerészebb döntések hozzák el a legnagyobb boldogságot.
Huszár Józsefné novellája egy modern, fájdalmas generációs szakadékot tár elénk. Egy nagymama próbál Messengeren angolt tanítani Ausztriában élő unokájának. A nyolcvanesztendős asszony türelmesen, arcát a kamerához igazítva várja a tanulást, miközben a fiú teljesen érdektelen. Miközben a nagymama a megszámlálható és megszámlálhatatlan főnevek fogalmát próbálja elmagyarázni neki, ő figyelmét egy másik képernyőn futó videójátéknak szenteli. Amikor az idős asszony végső elkeseredésében a tanulás befejezésével fenyegetőzik, az unoka ezt kitörő örömmel fogadja. A nagymama végül egyedül marad a kinyomtatott papírjaival és a lelkében lévő megszámlálhatatlan szomorúsággal, amiért az érzelmi távolságot a technika segítségével sem sikerült áthidalni.
