Jobb volt a 2025-ös esztendő, mint előre elképzelte? Tavaly ilyenkor ezt kívánta a veszprémieknek, hogy legyen jobb évük, mint elképzelik.
Fontos, hogy előre be tudjuk azonosítani, hogy várhatóan milyen kihívásokkal szembesülünk az előttünk álló időszakban. Ha ezekre készülünk, akkor nem érhet váratlan meglepetés. Azt gondolom, hogy 2025-ben ez sikerült, mellette pedig nem kellett szembenéznünk olyan kihívással, amire ne készültünk volna. Összességében tehát elégedett vagyok.
Mik voltak ezek a kihívások?
Idén adtuk át a CODE-ot. Amellett, hogy létrehoztunk egy új intézményt, egy olyan területre léptünk be a digitális kultúrával, aminek nem csak Veszprémben, de Közép-Európában sem nagyon van előzménye. Ez kockázatos, de előre tervezhető vállalkozás volt. A legnagyobb dilemma az volt, vajon képesek vagyunk-e hosszú távon is fenntarthatóan üzemeltetni. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy van még hova fejlődnünk, de az már most látszik, hogy az út, amire a CODE-dal ráléptünk, az járható és Veszprémben igenis helye van egy ilyen, a digitális kultúrára és általában a kreatív iparra építkező intézménynek.
Az idei évet megelőzte számos negatív prognózis a világgazdaság alakulásáról. Ezek Veszprém számára különösen vészjóslóak voltak az itt megtelepedettnémet autóipari cégek miatt. De ha csak a város adóbevételeit nézzük, márpedig ezek száraz tények, akkor azt látjuk, hogy a helyi cégek fejlődtek. Így pedig a város költségvetése is stabil tudott maradni egész évben.
Azt is láttuk előre, hogy a 2025-ös év a látványos beruházások helyett inkább a fenntartásról fog szólni. A nagyobb fejlesztéseket letudtuk az EKF alatt, idén pedig a következő évek fontos beruházásainak előkészítéseivel foglalkoztunk. Úgyis mondhatnám, hogy a back office munka volt a meghatározó.
Mivel foglalkoztak a back office-ban? Mindig érdekes megismerni, hogy mi zajlik a színfalak mögött.
Sok tervezési munkával, pályázatírással és költségvetések készítésével. Az idősellátás fejlesztése jelenleg az egyik legfontosabb prioritás. Nemcsak Veszprémben, hanem egész Európában. Ezért nálunk jövőre ilyen beruházások fognak elindulni a Hóvirág utcában. Emellett a Göllesz Viktor Fogyatékos Személyek Nappali Intézményét is szeretnénk elköltöztetni a jelenlegi lakótelepi alagsorból egy sokkal komfortosabb környezetbe, a Kőhíd utcába. De négy általános iskola rekonstrukcióját is előkészítettük, a munkának jövőre állunk neki. A Versenyképes Járások Program forrásaiból pedig olyan fejlesztéseket valósítunk meg Veszprémben, amelyek nemcsak a veszprémieket, hanem a vonzáskörzet lakóit is pozitívan érintik majd: megújul az SZTK, a mentők új rohamkocsit kapnak, megoldjuk a helyi orvosi rendelők akadálymentesítését, valamint a rendőrség és a katasztrófavédelem munkáját is tudjuk ebből a forrásból támogatni.
Ezek alapján úgy hangzik, hogy 2026 Veszprémben a szociális fejlesztések éve lesz.
Valóban jelentős forrásokat fordítunk ennek a területnek a fejlesztésére, de azért nem kizárólag itt szeretnénk előre lépni. Ha már amúgy is a tervezhető kihívásokról beszéltünk, nem mehetünk el a vízgazdálkodás problémája mellett sem, aminek megoldása nem csak 2026, sokkal inkább az egész évtized egyik legfontosabb feladata. Ma már mindenki a saját bőrén tapasztalja, hogy egy nagyobb esőzés után a vizet nem nyeli el a föld, ellenben a felszáradás utáni időszakokban aszályokkal kell megküzdenünk. A köztes időben pedig a drága karsztvizünket használjuk öntözésre. A megoldás viszont nem az, hogy feltúrjuk az egész várost és megnöveljük a csapadékvízelvezető rendszerek kapacitását. Nem elvezetni, itt tartani akarjuk a vizet, amit azután kedvünkre használhatunk a szárazabb időszakokban. Az első esőkertet már kialakítottuk az Erzsébet-ligetben, a jövőben pedig folytatjuk az ehhez hasonló fejlesztéseket. Idővel az sem kerülhető el, hogy a családi házban élőket és a saját kerttel rendelkezőket is bevonjuk ezekbe a beruházásokba.
Habár az önkormányzati választás tavaly júniusban volt, a képviselő-testület csak 224 októberében alakult meg, mostanra pedig egy év van már Veszprém egyik legszínesebb testülete mögött, ha a különböző párt vagy egyesületi logók számát nézzük a patkóban. Mik voltak a tapasztalatai politikus kollégáival?
Azt is tegyük hozzá, hogy nem csak az ellenzék oldalán kerültek be új emberek, hanem sok új név van a többségi oldalon, a Fidesz-KDNP frakciójában is. Ez pedig mindig új látásmódot, új megközelítéseket hoz magával egy-egy vitában. Örömmel tapasztaltam, hogy Veszprémben a politikai kultúra ennek ellenére sem változott meg. Az új képviselők, akár ellenzékiek, akár kormánypártiak, nagyon gyorsan magukévá tették a kölcsönös tiszteleten és konstruktivitáson alapuló stílust a közgyűlésben.
Mennyire tart attól, hogy ez megváltozik a jövőben Veszprémben? Ami vitakultúra alatt megy jelenleg az országos politikában, az minden, csak nem tiszteletteljes.
Azt vallom és ezt szoktam mondani a képviselőtársaimnak is, hogy addig van teendőnk, amíg a karunk elér. Tehát mindenkinek legyen az a legfontosabb feladata, amire a mandátuma felhatalmazta. A közgyűlésben továbbra is csak helyi ügyekről fogunk vitázni és soha nem fogunk átlépni egy határt. Ez igaz a diskurzus minőségére is. Én is látom, hogy mi zajlik az országos politikában és az internetes kommentmezőkben, de hiszek abban, hogy jó példával is ki lehet tűnni. Éppen ezért én arra figyelmeztetek mindenkit, aki jövőre Veszprémben szeretne országgyűlési mandátumot szerezni, hogy a veszprémi polgárok igenis elvárnak a politikusaiktól egy bizonyos kulturáltsági szintet. Aki ezt nem fogadja el, az ne várjon sikert jövő áprilisban.
Sokat beszélt idén a kreatív ipar fejlesztéséről, nem titkoltan a CODE is ennek a folyamatnak az egyik zászlóshajója. Mennyire kockázatos vállalkozás, hogy egy alapvetően történelmi város egy ilyen progresszív, huszonegyedik századi területen szeretne úttörő lenni?
Nem kockázatos, mert a tradíció és a kreatív újítás nem ellentettei egymásnak, hanem összefüggenek. A kreativitás mindig is meghatározta ezt a régiót, csak mást jelentett az ezres években és mást jelent most. Számomra hozzáadott értéket jelent, ha valami olyat hozunk létre, amihez szellemi innováció is társul. Egy kézműves mester ugyanúgy lehet kreatív, mint egy multinacionális cég fejlesztőmérnöke. Nekünk Veszprémben, már csak földrajzi adottságaink miatt is a kitörési lehetőséget nem a mennyiség, sokkal inkább a minőség jelenti. A kreatív ipar épp erről szól. Nem a sokra kell törekednünk, hanem a kiválóra. Miként azt elődeink is tették. Az, hogy ma Veszprém ilyen városként tud működni, amire sokan irigyek az országban és Európában is versenyképes, felmenőink kreativitásának is köszönhető.
Sokféle módon lehet versenyképes egy város. Ha azt nézzük, hogy kinek van európai szintű kézilabdacsapata, akkor jobbak vagyunk, mint Bécs, de ha a külföldi turistaszámot vesszük, akkor egy nagyobb horvátországi tengerparti város lehagy minket. Nyilván ezek kisarkított példák, de egy polgármesternek hogyan kell értelmeznie a városa versenyképességét?
Szerintem a versenyképességnek négy különböző ága van. Az első a munkahelyek száma és színessége. Fontos, hogy minél több iparág spektrumát lefedjük, és vonzzuk, kössük magunkhoz kiváló elméket. A második meghatározó tényező a versenyképességben az élhetőség. Ezalatt az olyan szolgáltatásokat és lehetőségeket értem, amelyek a munkán kívüli életben számítanak: az egészségügyi ellátás, a közlekedés, a kulturális és sportolási lehetőségek. A harmadik ág a társadalmi tőke, az a viszonyrendszer, amely bennünket jellemez, és meghatározza az együttműködésünket. Végül a negyedik az innovációra való képesség. Meggyőződésem, hogy az a város, amelyik nem képes megújulni, csak beáll a sorba, az nem megy előre. Az pedig már egy közgazdaságtani alapvetés, hogy az ilyen városok egy idő után nem csak stagnálnak, de romlani fognak. Ezért kell nyitottak lennünk mindenre, és amikor a város jövőjén gondolkodunk, akkor jó nemzetközi mércét, igazodási pontot találjunk magunknak. Az EKF és a Sportrégió is ezt a célt szolgálja. Mindkét esetben az európai élvonalhoz mérjük magunkat, a fejlettségünket, a szolgáltatásainkat illetve az életmódunkat. Jövőre az egészséges életmód kerül fókuszba, hogy ne csak akkor foglalkozzunk magunkkal, amikor betegek vagyunk, de akkor is, amikor még megőrizhetjük az egészségünket. Határozott célunk növelni a minőségi élet hosszát a városban.
Mik voltak idén azok a pillanatok, amikre évek múlva is biztosan emlékezni fog?
A CODE átadása biztos, hogy ilyen lesz. Szeretnék rá úgy visszaemlékezni, mint az a pillanat, amikor elindultunk egy új úton. A másik Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási ünnepsége. Egy ember életében viszonylag kicsi az esély arra, hogy részese lehet egy ilyen pillanatnak, nekünk Veszprémben mégis megadatott. Ráadásul egy olyan személyt ismert el a katolikus egyház, aki jóformán a kortársunk volt, de legalábbis élnek még köztünk olyanok, akik személyesen ismerték. Végül természetesen az a nap is nagyon emlékezetes, amikor megnyertük Európa Sportrégiója 2026 címet, ezzel révbe ért egy hosszú előkészítő munka és elkezdődött egy másik, ami reményeim szerint évtizedekre meghatározza majd a régió életét.
Ezek után, ha el kéne neveznie 2025-öt, akkor hogyan illetné?
Nehéz lenne eltekinteni az Európa Sportrégiója cím elnyerésétől. A mozgás, az egészségmegőrzés is eszembe jutott. De mondhatnám, ugyanúgy a Sportrégióhoz kapcsolva a felelősséget is, hiszen a mi fejünkben az csak egy részsiker, hogy elnyertük a címet, mindez magával hozta a felelősséget is, hogy megszólítsuk a régióban élőket és a mindennapi kultúra után a mindennapi mozgás fontosságát is elültessük a fejekben.
Mit üzen a veszprémieknek 2026-ra vonatkozóan?
Azt, hogy együtt sikerülhet. Bármilyen kihívás előtt is állunk, akár a munkánkban, a családunkban, vagy a széles veszprémi közösségben jó tudnunk, hogy nem vagyunk egyedül. Számíthatunk egymásra. Nálunk minden segítőkész ember segítő kézre talál.
