Miközben Hollywood kreatív válságban szenved – a Disney a Hófehérke, a Dreamworks az Így neveld a sárkányodat filmes remake-jével készült az évre, illetve Shrekről is lehúznak egy újabb bőrt –, azért értékes és eredeti animációs filmek is készülnek még. Egészen meglepő helyen: Lettországban.
Az Áradás állatmese: az emberek eltűntek a világról, már csak a hűlt helyüket, a maguk mögött hagyott tárgyakat és épületeket találjuk meg. Főhősünk egy macska, aki egy kutyával, egy kapibarával, egy kígyászkeselyűvel és egy gyűrűsfarkú makival osztozik a túlélést jelentő hajón, amikor élőhelyüket elönti az áradat.
Az alkotók nem antropomorfizálták az állatokat: nem emberszerűek, nem járnak két lábon, nem öltöznek ruhákba, pontosan úgy néznek ki és úgy is viselkednek, ahogy a valóságban szoktak. Újabb pozitívum: az állatok nem is beszélnek – itt külön dicséret illeti a hangmérnök Gurwal Coïc-Gallast, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy a szereplők hangjait valódi állatok adják. A főszereplő macskát a saját házikedvence, Miut szinkronizálta.
Bár állatként viselkedő állatokat követünk, a film nagyon is nekünk, embereknek, és rólunk, emberekről szól. Aesopus tanmeséinek hagyományához visszanyúlva az állatokon keresztül megannyi emberi érzéssel találkozhatunk. Átélhetjük, milyen az utolsó pillanatban összeszedni egy vékányi holmit, mielőtt örökre felemésztené az otthonunkat az áradás, az erdőtűz vagy a háború. A vonuló szarvasrudli visszatérő motívumán keresztül tanúi lehetünk annak, hogyan jönnek létre a traumák, és hogyan hatnak ránk akkor is, amikor már elmúlt a veszély. Láthatjuk, hogyan szövődnek barátságok, szembesülünk a gyásszal, és találkozhatunk Istennel.
Ugyan egyetlen szó sem hangzik el a film másfél órája alatt, mégsincs üresjárat. Az egyik pillanatban izgulunk a szereplőink megmeneküléséért, a következő percben megérint a veszteségük, aztán arra ocsúdunk fel, hogy nevetünk egy helyzetkomikumon. Az Áradásnak nincs szüksége szavakra, az érzéseinkre hagyatkozik. Nincsenek villódzó akciójelenetek, nincsenek béna viccek, éppen az állatok természetes viselkedése miatt átütően őszinte és mélyre hatóan megérintő.
Bárcsak a gyerekeink a minden irányból ránk ömlő gagyi helyett ilyen animációkon nőnének fel! Szerencsére a tavaszi szünetben a Foton kétszer is műsorra tűzi: április 25-én, pénteken 16 órától, április 26-án, szombaton pedig 14 órától nézhető meg.
