Bajnokok Ligája csoportmérkőzést játszott hazai pályán az MKB Veszprém KC a román Dinamo Bukaresttel 2005. október 8-án. Az ellenfél csapatában a beálló poszton volt egy 211 centiméter magas 115 kilogramm testsúlyú óriás, akire már korábban felhívták a veszprémi klub vezetőinek a figyelmét a romániai szakmai kapcsolataik. Ő volt Marian Cozma, akinek termetével ellentétben Madár vagy Madárka volt a beceneve. Nos, Madárka szárnyalt azon a meccsen – 8 gólt lőtt –, és nem rajta múlott, hogy csapata 37-27-re kikapott a királynék városában. Turbósebességre kapcsolt Hajnal Csaba, a veszprémi kézilabdaklub igazgatója, és a két héttel később a romániai Buzauban lejátszott visszavágón szerződtette a kiváló játékost. Az MKB azt a meccset is fölényesen megnyerte (27-38-ra), de a 11 gólos győzelemnél is jobban örült annak minden veszprémi kötődésű, hogy itt fog kézilabdázni ez a rokonszenves, mindig mosolygó srác. Marian gyerekkori álma volt, hogy egyszer a világ legeredményesebb csapatában, a Barcelonában játsszon. És ez meg is valósulhatott volna, hiszen oda is hívták, és az akkori időszak másik sztárcsapatába, a Ciudad Realba is, ám ő mégis Veszprémet választotta. Hogy miért, azt a magyar szurkolók szeretetével indokolta: sehol nincs olyan felemelő hangulat, mint a veszprémi katlanban.
Marian Cozma ekkor egy csiszolatlan gyémánt volt kiváló testi adottságokkal, de a veszprémi szinten még hiányos technikai és taktikai tudással. Mocsai Lajos vezetőedző és segítője, Csoknyai István egy éven át képezték, csiszolták Madárkát, aki kiváló alanynak bizonyult, mert jó kézilabdázóvá akart válni, és ezért minden tőle telhetőt meg is tett. Kezdeti csetlései-botlásai láttán többen megkérdezték Hajnal Csabát, hogy minek hozta ide ezt az ügyetlen srácot, amire a klubigazgató csak azt válaszolta, hogy mindenki legyen türelmes, meglesz az eredménye. Hozzátette, lesznek olyan meccsek, amikor az átlövőink nem boldogulnak az ellenfél védelmével, s akkor majd bejátsszák a labdát olyan magasra, amit csak Cozma tud elkapni, akit szabályosan képtelenség szerelni, ezért kapunk egy hétméterest. Nem a levegőbe beszélt a sportvezető – sok mezt széttéptek az ellenfél védői Marian testén, és számos gólt lőttek a veszprémiek a segítségével.
Madárka már szárnyalt a pályán és a magánéletben, amikor megtörtént az azóta is feldolgozhatatlan tragédia. Egyik csapattársa és barátja, Marko Vujin – akivel egy időben kerültek Veszprémbe – sorsszerűséget látott a történtekben. – Marian ’82. szeptember 8-án született, február 8-án halt meg, a halálát követő első meccsen itthon a spanyol Ademar León ellen 28-26-ra nyertük úgy, hogy az utolsó három percben egyik csapat sem tudott gólt dobni. 28-26, amit úgy is olvashatok, hogy az eredmény egyik oldalán 2. hónap 8.-ka, a másik oldalon pedig a szám, amennyi évet élt, 26-ot... – emlékezett Vujin a barátjáról megjelent Semmit Isten nélkül című könyvben.
