Miénk lesz a holnap / C'è ancora domani
Paola Cortellesi fekete-fehér filmje a családon belüli erőszak témakörével foglalkozik, története a második világháborúból éppen csak felocsúdó Olaszországban játszódik. Fő kérdése, hogyan lehet kimozdulni az elnyomásból egy olyan társadalomban, ahol az számít deviáns, szokatlan viselkedésnek, amikor valaki arról beszél: nem kell, nem szabad mindent eltűrni. A kemény témát fekete humorral oldja, miközben gyönyörű képi világot teremt: minden képkockája tökéletesen megkomponált, a fény-árnyék viszonyrendszer a fekete-fehér filmen méginkább kiemeli a kompozíció értékeit.
Futni mentem
Herendi Gábor nulla pénzből készítette el az elmúlt évek legszerethetőbb és legszórakoztatóbb magyar vígjátékát, ami igazából nem mond semmi nagyot, csak elmesél egy történetet, de azt olyan könnyeden, erőlködés nélkül, ellenben szívvel és szeretettel teszi, amit ritkán látni magyar filmeknél mostanában. Egyszerre mutat be különböző női sorsokat, párkapcsolati dinamikákat, beszél a család fontosságáról, a címben is jelzett futásról, amit nem hazudik el, nem az életmód magazinok könnyedségével ábrázolja, hanem kimondja: aki még sosem futott, annak igenis szenvedéssel, kínlódással és küzdelmekkel teli időszak lesz az eleje – és a befektetett energiához és időhöz mérten katartikus az első nagy megmérettetés.
A változás valutája / Zwei zu eins
Aki azt állítja, hogy a németeknek nincs humoruk, azt elvinném A változás valutája vetítésére, aztán utána próbálja megvédeni az álláspontját! Natja Brunckhorst filmje nagyon szórakoztató, és nekünk, a keleti blokk gyermekeinek a rendszerváltás-korabeli nosztalgia újabb élményréteget teremt. A sztori alapja röviden annyi, hogy Németország újraegyesítésekor, amikor megszűnt a keleti pénz és a lakosság nyugatnémet márkára válthatta azt, főhőseink rábukkannak a lerakatra, ahol a bevont pénzt őrzik – csakhogy van még három napjuk, hogy a zsákszámra álló valutát fizetőképes pénznemre váltsák.
Január 2.
Szilágyi Zsófia új filmjében egyetlen nap történetét meséli el: Klára válik a férjétől, különköltözik, a hurcolkodásban barátnője, Ági segít neki. Az egész nap azzal telik, hogy csomagokkal felpakolva oda-vissza autóznak a régi és az új otthon között, közben pedig beszélgetnek: kapcsolatokról, sorsokról, az életről. Nincs elképesztő látványvilág, nincsenek trükkök, nincsenek váratlan fordulatok: a film nem akar többet, mint megmutatni egyetlen napot az életből, és azon keresztül magát az életet.
Smoke Sauna Sisterhood
Végül a játékfilmek után egy dokumentumfilmet is ajánlok. Anna Hints az észt szaunakultúrát mutatja be. Ezúttal nem a csillogó-villogó sokcsillagos hotelek wellnes-részlegében járunk, hanem az erdőben, egy tóparti kis viskóban. Hints filmje egyszerre mutatja meg a szaunázás kulturtörténetét, aminek a skandináv és balti országokban több évezredes hagyományai vannak: szertartások, varázslások, a hétköznapi élet megannyi eseménye kötődik hozzá. Közben pedig női sorsokkal ismerkedhetünk meg: az asszonyok, akik újra meg újra összegyűlnek ebben a viskóban, egyre mélyebbre engedik egymást, megnyílnak egymás előtt – és előttünk, és feltárulnak olyan történetek, amik egyébként nem látnának napvilágot, amikről csak a szauna füstös félhomályában tudunk beszélni.
Ezek a filmek mind láthatók voltak Veszprémben is, így arra bátorítom az olvasóinkat, hogy 2025-ben is figyeljék a helyi mozik – a Foton, a Cinema City Balaton Plaza és az Agóra filmklub – programját, mert igazán értékes alkotásokat is lehet találni a kínálatban.
