Szombat dél körül feltűnően forgalmasabb lett a Veszprémvölgyi utca, – legalábbis az a része, ahol jelenleg nem zajlik felújítás – gyalogos párok, kisebb csoportok haladtak célirányosan az utca vége felé, valamint több taxi is befordult ugyanide. Pont, mint a XIX. század derekán, csak akkor még lovaskocsikkal tették ugyanezt. A cél akkor és most is ugyanaz volt: a völgy csendes zugában lévő Kiskuti csárdában szerettek volna ebédelni egyet.
Erre közel kétszáz éven át a kor emberének bármimkor volt lehetősége, igaz, 2016-ban úgy tűnt, hogy a csárda 1830-as évektől íródó története véget ért. Aztán gyorsan kiderült, hogy csak egy lélegzetvételnyi szünetet tart, ugyanis miután korábbi tulajdonosa befejezte a vendéglátó tevékenységet, a város az EKF-en belül megvásárolta az épületet és hamarosan neki is látott a felújításának, hogy ismét a veszprémi vendéglátóhelyek sorába állítsa a Kiskutit.
Ez végül 2024-ben a nyár első napján megvalósult, ugyanazzal a névvel és stílussal, mint egykor működött.
A Kiskuti csárdát a közelben lévő, a Séd mellett található kis kútról nevezték el, habár legelső említése még nem ez volt. XIX. századi feljegyzések szerint az 1830-as években Zsidócsárdaként emlegették a veszprémiek. Később több tulajdonosváltáson is átesett, sőt 1907-ben tisztázatlan körülmények közepette leégett, de aztán újjáépítették.
Az egyik legismertebb vezetője Hosoff József és családja voltak 1927-től, az ő idejéből fennmaradt egy vendégkönyv is, amibe gyakorlatilag a kor társadalmának minden szereplője írt bejegyzést, a piarista diákoktól kezdve az altisztképző katonáin át a kor színészei, művészei.
Az államosítás után is ő vezették tovább, majd újabb tulajdonoscsere után végül 2016-ban bezárt, az utána következő története pedig az EKF-en keresztül már ismert.
A szombati nyitáskor láthatóan több olyan vendég is felkereste a csárdát, akik még korábbi fénykorában voltak állandó törzsvendégek, igaz, hogy vendégkönyv helyett már inkább az internetes fórumokban adtak hangot annak, hogy milyen örömteli, hogy ismét nyitva van a Kiskuti csárda.
Az új üzemetetők pedig leporolva az egykori hagyományokat már az étlaptól kezdve úgy szabták újra a Kiskuti arculatát, hogy ez a nosztalgikus élmény visszaköszönjön. Házias, magyaros fogások sorakoznak egymás alatt a gulyáslevestől a túrós csuszáig. A beltér is ugyanezt a retro hangulatot árasztja, bár itt a retro kifejezés helyett talán sokkal stílszerűbb a hagyományos jelző, a finom népi motívumokkal a bútorzaton, ellenben a giccses paprikafüzéreket nélkülözve.
A Kiskuti csárda valódi pezsgése azonban akkor kezdődik majd el, amikor a fülledt nyári napok után szinte az egyetlen hely lesz Veszprémben, ahol a hűtést nem a légkondicionáló fogja szolgáltatni, hanem az udvaron magasodó terebélyes fák és a kert végében csörgedező Séd patak.
A fejlesztés során egyébként játszóteret is építettek, valamint egy szabadtéri színpadot, tehát hamarosan a zene is visszatérhet a csárdába, ahogy egykor megszokott volt.
Képek: Kiskuti Csárda
