Várostörténeti konferenciát rendezett kedden a Laczkó Dezső Múzeumban az intézmény és a Veszprémi Várostörténeti Monográfia Munkabizottság, ahol a történelem különböző korszakaira vonatkozóan mutatták be a legújabb kutatási eredményeket. Cikkünkben most az újkőkorszakra és a bronzkorra koncentrálunk Regenye Judit előadása alapján.
Regenye Judit előadása a konferencián (Fotó: Szalai Csaba / vehir)
Veszprém számos pontján találtak leleteket az említett korszakokból. A terület első lakói számára a Séd jelenthette a vonzerőt: az emberi kultúra kialakulása vízfüggő, az őskorban jellemzően vízpartra települtek elődeink. A termékeny félholdból (a mai Irak, Szíria, Közel-kelet térsége) a Balkánon keresztül érkeztek a Kárpát-medencébe az első kultúrák, amik a Dunántúlon leginkább a Balaton körül telepedtek meg – északon Veszprém lehetett az a választóvonal, ameddig településeket hoztak létre.
Veszprémben feltárt neolitikus ház rekonstrukciós rajza (fotó: LDM)
A legrégebbi települést a József Attila utca környékén hozták létre az ie. 6. évezredben, ez a domboldal a neolitikumtól a bronzkorig folyamatosan lakott volt. A területről számos lelet előkerült, különösen érdekes egy tüskés osztriga kagylóhéja, amelyet ékszerkészítéshez használhattak – jelentőségét az adja, hogy az ékszerek jellemzően már feldolgozott formában kerültek a Kárpát-medencébe, a feldolgozatlan kagylóhéj ritkaságnak számít.
A József Attila utcai lelőhelyen talált Spondylus kagylóhéj (Fotó: LDM)
Jelentős őskori település létezett a Jutasi út mentén: házakat és sírokat is találtak a régészek. A legnagyobb mértékű feltárást húsz évvel ezelőtt, a mai Munkácsy úti körforgalom mellett végezték mintegy nyolcezer négyzetméteren. A lengyeli kultúrához tartozó települést fa oszlopokból álló kerítéssel vették körül, a halottakat a házak közötti üres térségben temették el. A telep egy tanyából nőtte ki magát az ie. 48. században, és két-háromszáz éven át fennmaradt. A közösség kapcsolatban lehetett a szentgáli Tűzköves-heggyel, ahol kőbánya működött, elképzelhető, hogy a bányát használó csoport központi települése lehetett itt. Később, ie. 4300 körül aztán újra temetkeztek ezen a területen, ennek az újabb közösségnek a települését azonban nem találták meg – és az sem zárható ki teljesen, hogy valamiféle folytonosság volt a két időszak között. Ennek felderítése emberfeletti feladat lenne: a lelőhely teljes mérete mintegy 30 hektárt tesz ki.
A Jutasi úti lelőhely feltárása 2003-ban (fotó: LDM)
A város több további pontja is lakott volt. A bronzkorban, ie. 2000 és 1500 között a várhegyen és a Benedek-hegyen létezett település, de a dózsavárosi nagy tó (ennek helyén áll ma az iskola) partján is építettek fa szerkezetű házakat. Temetkezések nyomait még több helyszínen találták meg: így a Kossuth utcán, az egykori Búzapiac téren (ma Szent Imre tér), és a kórháznál is.
A keddi konferencia egy újabb lépés volt azon az úton, amelynek végén megjelenhet Veszprém várostörténeti monográfiája. A kiadványt előkészítő munka kapcsán Porga Gyula polgármester azt mondta: egy városi közösség sikeres jövőt csak a múltjára alapozva építhet. Meg kell ismerni a múltat, mert ahogy a családban generációkon átívelő történetek alakítják azt, akik vagyunk, úgy a nagyobb közösségünket is formálja a történelme.
