A Kossuth-díjas író, Bereményi Géza munkássága és Cseh Tamás emléke előtt tisztelgő egyhetes rendezvény-sorozat egyik állomásán főként a zenéé volt a főszerep. A jólismert szerzőhármas (Bereményi Géza, Cseh Tamás, Másik János) zenészének, Másik János szemszögéből megismerhettük a kultikussá vált dalok mögött álló hármast, méghozzá személyes történeteken, élményeken, dalokon keresztül.
Azt hiszem, egyedülálló felállás, amikor valaki olyantól hallhatunk történeteket, aki közben át is élte azokat. Másik János már elismert jazz-zenész volt, amikor megismerkedett elsőként Cseh Tamással, majd Bereményi Gézával is. Utólag kiderült, Tamás és Géza tudatosan kerestek maguk közé egy harmadik társat, Bereményi pedig hamar eldöntötte: Tamással együtt énekeljen János is.
Ahogy Másik visszaemlékezett, miután Cseh Tamás meghallotta, hogyan játszik a hangszerén, csupán ennyit mondott: „Én most már mindig veled szeretnék zenélni”. Így is történt. Ameddig lehetett.
De menjünk vissza a kezdetekig: Másik elmesélte, nem tudja felidézni azt a pillanatot, amikor rájött, hogy zenével szeretne foglalkozni, arra viszont határozottan emlékszik, hogy először fizikálisan érezte meg a zenét. Ezt úgy kell elképzelni, mint valami testrezgést, amely a mellkasból indul ki. Később, miután édesapjának feltűnt, hogy a társaival ellentétben őt nem érdekli a foci, elvitte zongoratanárhoz.
Másik a zenetanulásról úgy fogalmazott, talán nem véletlen, hogy az improvizációs műfaj áll hozzá a legközelebb, hiszen tanulmányai során erősen hangsúlyozták: nem szabad hibázni. Ez valami olyan szabadságvágy felé vitte a zenén belül, ami éppen arról szól: nem létezik egy verzió, különböző utak vannak, a saját döntésed, hogy melyiken mész.
Az esten nem csupán a beszélgetés, de természetesen a zene is szerepet kapott, ahogy a versek is: Máté P. Gábor veszprémi színművész Bereményi verseket olvasott fel. Másik pedig elhozta a közönségnek azokat a dalokat, amelyek sokunk kedvencei. Ilyen például a Minden álmomban című, valamint az Eszembe jutottál. Másik János elmondta, nem feltétlenül azok a dalok a számukra legkedvesebbek, amelyek a közönségnek is. Neki például a Keresztben jégeső az egyik kedvence.
A közönség soraiban nem csak olyanok voltak, akiknek láthatóan fiatal éveikre esett Bereményi Géza – Cseh Tamás – Másik János felívelése, de ültek a nézőtéren olyanok is, akik már a szüleiktől ismerhették meg a régi nagy dalokat. Másik János humorosan mesélt arról is, valójában soha nem azért zenéltek, hogy ismertek legyenek. Nehéz ezt elképzelni, az viszont biztos, hogy akármi volt a cél, aligha akad ma olyan ember hazánkban, akinek ne jelentene sokat a szerzőhármas munkássága.
