A kiállítást Hegyeshalmi László képzőművész, a Művészetek Háza egykori igazgatója nyitotta meg, aki egy Albert Einstein idézettel kezdte meg beszédét: „Minden vallás, művészet és tudomány egyazon fának a különböző ágai. Ezeknek a törekvéseknek a célja az ember életének megnemesítése, a pusztán fizikai létezésből való kiemelése és az egyén elvezetése a szabadsághoz.”.
A Startvonal egy idővonal egyben, harminc plusz harminc év, utalt ezzel az 1960-tól 1990-ig, és az 1990-től a napjainkig tartó időszakra. Aki követi a magyar képzőművészet alakulását, pontosan tudja, mi minden változott meg az elmúlt évtizedekben, folytatta Hegyeshalmi, majd hozzátette, most pedig itt van a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években születettek nemzedéke.
Hogy kikről is van szó pontosan? Albert Ádám, Áfrány Gábor, Csík Richárd, Csiszér Zsuzsi, Deli Anett, Farkas Imre, Fuchs Tamás, Hatala Péter, Hegyeshalmi László, Kelemen Marcel, Környei Ágota, Marton Tamás, Péterfy Ábel, Somody Péter, Szabó Dezső, Tarczy István, Zachar István, Várszegi Kata, Verebics Ágnes.
Tizenkilenc művész, köztük tizenhárman Veszprémben születtek, öten dolgoztak vagy dolgoznak a Művészetek Házában, tizenegyen magas színvonalon oktatnak is egyben, továbbadva tudásukat. A kiállítás szervező ereje, koncepciója többek között a minőség, a helyhez való tartozás (Veszprém és a Művészetek Háza), valamint a közös emlékezet, a kohézió.
A kiállítás anyaga közt közt jelen van többek között a festészet, a kollázs, a print, a fotó, a számítógéppel generált mozgókép. Művészet és tudomány találkozása ez a kiállítás, állítja Hegyeshalmi, amelyben biológia, fizika, kémia, geometria is találkozik a képzőművészeti mesterséggel.
A kiállítás június negyedikéig tekinthető meg.
