A 2009-ben indult Fototaxis kiállítás-sorozat fiatal fotográfusnők munkáin keresztül vizsgálja a női testet, a hozzá fűződő viszonyunkat, társadalmi és biológiai vetületeit. Bede Kincső, Bilák Krisztina, Kis-Kéry Anna, Lázár Eszter, Nagy Iza, Simon Zsuzsi és Szombat Éva alkotásai a meztelen női test kendőzetlen ábrázolásával kezdődnek, és a teljes szétbomlásban záródnak, különleges utazásra invitálva a közönséget.
Mucsi Emese
A kiállítást szombat este nyitották meg, az egybegyűlteknek Mucsi Emese, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kurátora ajánlotta a tárlatot. Mint mondta, a kor szépségideáljának csak versenydiétával, plasztikai sebészettel lehet megfelelni, a társadalmi elvárások miatt gyakran áthatja a gyűlölet a nők kapcsolatát a saját testükkel. A testszőrzet kérdése jól illusztrálja a helyzetet: a nők többsége szőrtelenül jobban szereti önmagát, de vajon ez tényleg a saját kényelmük vagy ízlésük miatt alakult így, vagy az elvárások előtt hajlanak meg? Vajon az énképüket és gondolkodásukat milyen mélyen hatja át a marketingesek propagandagépezete?
De nemcsak a saját testtel kapcsolatban határozza meg a gondolkodásunkat a társadalmi környezet. A mai napig zavarban vagyunk a meztelen testek látványától, elpirulunk, lopva pillantunk oda, esetleg még fel is háborodunk rajta, miközben teljes, jól menő iparág épül a meztelenségre. Nem volt ez mindig így: a humanizmus nagy témája volt a fedetlen, minden elemében megfigyelhető emberi test. Olyannyira, hogy a korabeli építészetben az emberi test arányait – arasz, láb – használták mértékként.
A kiállítás minden elemében provokatív, noha az alkotók különböző módokon és témákban érik el ezt a hatást. Az első termekben, amolyan könnyed bemelegítésként a meztelen női test ábrázolását láthatjuk. Szép nőket, ám szépségük nem a Mucsi Emese által is említett társadalmi ideált képviseli, annak újragondolására sarkallja a befogadót.
Simon Zsuzsi fotói a testszőrzetet csomagolják újra: a csillámló flitterekkel telepakolt hónalj- és szeméremszőr a túldíszítettségével ejt zavarba. Nem is a szőrzet maga, hanem a hozzá kapcsolt üzenet érződik túlzónak – ez végső soron jó analógiája annak, ami a hétköznapokban történik: a belénk sulykolt üzenet felülírja azt, amit egyébként a test természetességéről gondolnánk.
Szombat Éva munkássága révén a szexualitás kerül előtérbe. Orgazmusokat akarok, nem rózsákat – hirdeti a teremben kihelyezett, végiglapozható fotókönyv, amelyből több alkotást nagyítva, a falakon is láthatunk. A művésznő abszurd helyzeteket teremt azzal, hogy a szexuális segédeszközöket a mindennapok látható világába helyezi el. Noha ezek a tárgyak is a mindennapok részei, a Barbie-házban teázó dildo vagy a polcon Szűz Máriát harmonikus keretbe foglaló dizájnos műfarkak láttán mégis kényelmetlenül érezzük magunkat. A hétköznapokat meghatározó tárgyak tehát mégsem egyenrangúak, vannak, amik a fiókok sötétjéhez tartoznak, és furcsa módon pont azok, amik a legintimebb kapcsolatba kerülnek gazdájukkal.
Az utolsó terembe lépve Nagy Iza különös fotói a provokáció, a gondolatébresztés újabb rétegét képviselik, különleges hibrid biológiai szerveződéseket mutatnak be, a Mucsi Emese által “eltesttelenedés” szóval leírt állapotot. Itt érezzük igazán, mekkora utat jártunk be azóta, hogy az első teremben szemérmesen megpillantottuk az első akt portrét – ez pedig a kurátorok, Gerhes Gábor és Áfrány Gábor munkáját is dicséri, akik a különböző módokon rendhagyó alkotásokkal úgy rendezték be a Csikász Galéria tereit, hogy minden helyiség képes legyen meglepni és elgondolkodtatni a befogadót.
A kiállítás május 7-ig látogatható, megtekintését csak 18 éven felülieknek ajánlják.
