Az önmagában is rendkívül látványos Inotai hőerőmű az 50-es évek legnagyobb magyarországi ipari beruházása volt: csúcskorszakában egész Budapest közvilágítását és villamosforgalmát képes lett volna biztosítani. Három hatalmas, illusztris hűtőtornyát nem csak mindenki ismeri, aki a főváros felől autóval közlekedik a Balatonra, de azt is érdemes tudni róluk, hogy újszerű vízhűtéses technológiájukkal akkoriban forradalmi újításnak számítottak, Heller László és Forgó László mérnökök el is nyerték vele az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás nagydíját. Inotának köszönhető, hogy ezek a kürtő (mások szerint: fordított pohár) alakú, karakteres hűtőtornyok hamarosan elterjedtek a világban.
A HELYSZÍN
A kürtők - amik a rendezvény vizuális arculatában is visszaköszönnek, csakúgy, mint a szén feldolgozása és újjászületése - persze csak részei a 225 ezer négyzetméteren elterülő létesítménynek, ami véglegesen 2001-ben állt le. Az INOTA Fesztivál a londoni Printworks monumentalitását is maga mögé utasító turbinacsarnokot, a hatalmas kazánteret és a lenyűgöző művelődési házat is használatba veszi, átadva azokat a legizgalmasabb kortárs alkotóknak.
Ahogyan a komplexum többszáz embernek adott munkát és családjaiknak megélhetést a maga korában, úgy tölti meg az INOTA Fesztivál augusztus 31. és szeptember 3. között ezeket a tereket a legkülönfélébb impulzusokkal, mindenekelőtt olyan művészekre és előadókra fókuszálva, akik alkotásaikkal műfaji formákat forradalmasítanak, határokat tologatnak, gondolkodásra ösztönöznek, ötletek csíráit ültetik el a szemlélőben.
A FELLÉPŐK
Az első nevek között ott van a brit elektronikus színtér egyik legeredetibb alkotója, a tavaly Ultra Truth című korszakalkotó albumával jelentkező Daniel Avery és az angol-német post punk zenekar Lebanon Hanover; a Zene Háza Koncertteremben eksztatikus érzelmi örvényeket előidéző szintetizátorvirtuóz Caterina Barbieri, a mágneses atmoszférákat létrehozó kolumbiai Lucrecia Dalt, az új lemezük világpremierjét nálunk tartó Extrawelt, az Aphex Twin állandó kollaborátorával, Weirdcore-ral érkező zajzenész Slikback és a kortárs esztétikát 40 évvel ezelőtti elavult technológiával izgalmasan házasító Robert Henke.
Vizuál- és fényművészeti vonalon érkezik Inotára a Fuse, a Maotik és a teljesértékű, térhatású vizuális képfolyammal jelentkező Max Cooper; a gyárépületekre szabott techno képviselői, Oscar Mulero és Lewis Fautzi; hazai vonalról pedig olyan eredeti elképzelésekkel megjelenő fellépők, mint a saját hangszerein dolgozó Mákó Mári, a folkos-pszichedelikus posztrock-tripre invitáló Platon Karataev, a frissen új lemezt megjelentető Iamyank, illetve a mindig megújuló Zagar. A lista korántsem teljes még, további előadókért érdemes felkeresni a fesztivál weboldalát, és hamarosan érkezik a fellépők második hulláma is.
És itt nem áll meg a projekt: INOTA szilárd célkitűzése a szakmai párbeszéd létrehozása a különböző művészeti ágak és a kreatívipar képviselői között, amely segítségével egy jövőbe mutató, nagyívű vízió jöhet létre a három ikonikus hűtőtorony tövében elterülő komplexum hasznosítási lehetőségeiről.
