Kádártán a templomkertben Katanics Sándor, a városrész önkormányzati képviselője mondott beszédet. Egyszerre felemelő és szomorú, ami 1848/49-ben történt – fogalmazott. Felemelő az, ahogy egy kicsiny nemzet bátor harcot vívott az ellene összefogó nagyhatalmakkal szemben, szomorú azonban a véres következmény, a sok bátor ember halála. Ugyanakkor áldozatuk nem volt hiábavaló: Európa megváltozott a magyar szabadsághaarc következtében.
A szónok Petőfi Sándor személyére irányította a figyelmet, hangsúlyozva: a költő ugyan csak 26 évet élt, de világirodalmi rangú örökség maradt utána. A márciusi ifjak vezetőjeként a forradalmi események egyik főszereplőjévé vált, aki prózában és versben is megörökítette a március 15-én és az azt következő hónapokban történteket. Katanics rámutatott: a tavaszi eseményeket követően a márciusi ifjak radikalizmusa elszigetelte őket, Petőfi népszerűsége is rohamosan csökkent az ellene folyó politikai hadjárat következtében, ami a választási vereségéhez is vezetett. Bár ez a kudarc elgyötörte, a költő nem adta fel, ott volt a segesvári csatánál is, ahol utoljára élve látták. Példát mutatott a nemzetnek, mára pedig helyére került az ő megítélése éppúgy, mint Görgeyé, akit sokáig tartottak hazaárulónak azért, mert a fegyverletétellel megakadályozta a további értelmetlen vérontást.
A képviselő arra kérte a megjelenteket, hogy a hosszú hétvégén tegyenek egy sétát az Alsóvárosi temetőben és hajtsanak fejet a 22 veszprémi '48-as hős emléke előtt. A Ficánka tagóvoda ovisainak műsorát követően a megmelékezők elhelyezték koszorúikat és virágaikat a kádártai hősi emlékműnél.
Másfél órával később a Kastélykert Óvoda csemetéinek és pedagógusainak műsorával kezdődött a megemlékezés Gyulafirátóton, a szabadságharc miniszterelnökének, Batthány Lajosnak emlékművénél.
A rendezvény szónoka, Hegedűs Barbara alpolgármester kijelentette: 1848 március 15. megváltoztatta a történelem menetét és egy új Magyarországhoz vezetett, ahol a szabadság és a nemzeti értékek nemcsak álmok és vágyak, hanem a mindennapok részei. Az 1848-as célkitűzések mára valóra váltak, szabadságunkat nem kell kivívnunk, hiszen azt megörököltük elődeinktől: a személyes szabadság és a nemzeti önrendelkezés a legféltettebb kincsünk, amit forradalmár őseinktől kaptunk. Ugyanakkor nem kényelmesedhetünk el – intett az alpolgármester –, ugyanis időről időre olyan eszmék és politikai irányzatok tűnnek fel a történelem színpadán, amik a szabadságra hivatkozva éppen ezt próbálják meg elvenni tőlünk. 1848 hőseinek emlékezete továbbélt a kommunizmus idején is, voltak idők, amikor tilos volt kokádát hordani vagy Petőfi szobránál összegyűlni; de nem tudták elfeledtetni a magyarokkal, hogy szabadnak születtek. Azért kell emlékeznünk a hősökre, hogy újra és újra példát mutassanak nekünk.
Az alpolgármester beszédét követően a műsor a Gyulaffy László Általános Iskola tanulóinak fellépésével zárult.
