Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Ha nem mondjuk el a történeteinket, nem marad utánunk semmi

2021. szeptember 6. 19:50
Paloznak overdrive címmel jelent meg Fenyvesi Ottó József Attila-díjas költő, író, képzőművész verseit tartalmazó kötete.

A Látomások, álmok, konkrétumok alcímet viselő könyvet az Utas és holdvilág Antikváriumban mutatták be, ahol Varga Richárd beszélgetett a szerzővel, valamint Illés Andreával, a kötetet kiadó Scolar kiadó felelős szerkesztőjével.

Bár a könyv címe és borítója – amely Szajkó István festménye alapján készült – is azt sugallja, hogy a versek valamiképpen Paloznakhoz kötődnek, valójában csak két költeményben jelenik a település. Ez a kötet az utóbbi öt év termése, olyan verseket tartalmaz, amelyeket azután írtam, hogy Veszprémből Lovasra költöztünk – mondta el Fenyvesi Ottó. Nagy részük felkérésre készült és több meg is jelent már belőlük folyóiratokban, ugyanakkor a szerző saját bevallása szerint is úgy érezte, meg kell írnia ezeket a verseket, olykor önmaga felvidítására is. A költemény közül tízet ugyanis ismerősöknek, barátoknak ajánlott – zömmel olyan embereknek, akik ma már nincsenek közöttünk, így például Sziveri János vagy Nagy András, Nagy László fia.

A versekkel Fenyvesi Ottó ugyanakkor egy ívet is megrajzol, mondhatni egy epikus elbeszélést tördel fel több hosszabb szövegre, versre: ahogy korábbi Route 66 címmel megjelent versgyűjteménye is egy válogatás volt az életéből, ezek a szövegek is töredékek a költő életéből. A gyerekkori emlékektől kezdve, amikor Újvidéken falta a Buksi folyóirat képregényeit a sok-sok költözésen, baráti találkozón keresztül mindent megversel, ami a lovasi Római útig vezetett, életének jelenlegi pontjáig.

A leghétköznapibb dolgokról ír elképesztően érzékletesen: szinte érezzük az ízeket, az illatokat, halljuk a kotkodácsoló tyúkokat, látjuk a New York-i neonfeliratokat, az elbeszélővel együtt biciklizünk át a tájon. Igaz, a versek vége egy kicsit általánossá is tágul, mégis nagyon személyesek maradnak.

Kicsit olyan, mintha naplórészleteket olvashatnánk – és ez nem véletlen. „Amikor Veszprémbe kerültem, az első fél évben nagyon magányosnak éreztem magam. Akkoriban szoktam rá arra, hogy mindent, amit fontosnak érzek, lejegyezzek. Tematikus füzetekbe rendeztem őket, és ez a szokásom a mai napig megmaradt” – árulta el a költő.

Mint mondta, nagy hatással voltak rá Márai Sándor naplói, ahogy az utazásairól, társadalmi kérdésekről írt. Ő viszont nem akart politikával vagy bármi olyasmivel foglalkozni, amelyek kívül állnak a személyes történeteken – noha akadtak volna az elmúlt öt évből egészen más jellegű versei is. „Én az irodalomról, az olvasmányaimról írok, a barátokkal folytatott beszélgetésekről, hogy milyen furcsa dolgok történtek velem.”

Fenyvesi Ottó szerint az emlékek nagyon könnyen elfelejtődnek, ha nem őrizzük meg őket – kicsit hasonló elven írta meg annak idején a Halott vajdaságiakat olvasva című könyvét is: tudta, ha más nem írja meg azokat a tapasztalatokat, amiket annak idején vajdasági barátaival megéltek, akkor azok nyomtalanul eltűnnek, elporladnak. „Ennyi csak az ember: az emlékei. És ha nem mondjuk el a történeteinket, nem marad utánunk semmi.”

Bertalan Melinda
Szalai Csaba
további cikkek
Magyar–olasz művészi párbeszéd kortárs grafikában Művészetek Háza Magyar–olasz művészi párbeszéd kortárs grafikában Huszonhét olasz és huszonhét magyar grafikai művész „face to face” jelent meg az alkotásaikkal a Művészetek Háza Dubniczay-palotában lévő kiállítóterében. Mindez annak a nemzetközi kezdeményezésnek köszönhető, ami már tizenegy éve ácsolja a hidat az olasz és más országok, idén Magyarország képzőművészete között. tegnap 23:08 Így kell eladni a jazzt! VeszprémFest Így kell eladni a jazzt! A jazz és különböző leágazásainak lelkes rajongójaként nehéz elfogulatlanul írnom arról, ami péntek este a História kertben történt. A Postmodern Jukebox minden létező sztereotípiára rácáfolt, ami a műfajjal kapcsolatban él a fejekben. tegnap 14:57 Tátrai Tibor megmutatta, nem kell egy szót sem szólni, hogy értsük, amit mondani akar VeszprémFest Tátrai Tibor megmutatta, nem kell egy szót sem szólni, hogy értsük, amit mondani akar Coppola megtanított rá, hogy a keresztapa nem hangos, nem szószátyár, neki látszólag nem kell vásárra vinni a bőrét. Erre ott vannak a család tagjai. Viszont a keresztapa egy mozdulattal, egy egyszerű gesztussal is képes irányba terelni a dolgok menetét. Akár egy koncert ritmusát is. Pont, mint Tátrai Tibor, aki csütörtök este lépett a Veszprémfest, immáron a História kertben felállított színpadára Godfater nevű zenekarával és évtizedes zenész barátaival. 2025. július 11. 16:10

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.