2021. szeptember 28.
//
Vencel névnap

Banán terem a Kiskőrösi utcában

2021. augusztus 2. 4:00
A hétévnyi gondoskodás idén nyáron meghozta gyümölcsét.

Szokták mondani, hogy nyugdíjba vonulás után elengedhetetlen találni valamit, ami igazán leköti az embert. Úgy tartják, ha sikerül, azzal a saját életünket is meghosszabbíthatjuk. Jó esetben ott vannak az unokák, de gyermekeink idővel új, saját családot alkotnak maguk köré, amelyekben folytonosan nincs helye a nagyszülőknek.

Erről szól az égész életünk: a szüleink alapította családba érkezünk, később ugyanezt teremtjük magunknak. Elhanyagolni ugyanakkor senkit sem szabad: meg kell találni az arany középutat, ahol mindenki otthonosan mozog. A 80. életévében járó Simon Ottónak sikerült rálelnie erre az irányra: esetében a kerten vezetett át.

A szőlőfürtök mellett szilva-, körte- és barackfákat is rejt az udvarom. Virágtenger veszi körbe az összeset. Tulipánokat is ültettem: a mamának és a menyeimnek szoktam kedveskedni egy szállal. Az unokák inkább a gyümölcsöt szeretik: ők fedezték fel, hogy idén nyáron a banánfám is hozott termést

– emlékezett vissza Ottó bácsi. Hozzátette, a palántát hét éve kapta barátaitól, azóta napi szinten gondozza.

Árván érkezett hozzám, nem volt több 10 centiméternél. Azóta viszont már csoportot alakított magának, nyaranta pedig négy-öt méter magasra is megnő. Nem gondoltam volna, hogy egyszer gyümölcsöt is hoz, hiszen a hideg évszakok miatt rendszeresen vissza kellett vágnom 30 centisre.

Simon Ottó úgy véli, ha hosszú időbe is telik, a növények meghálálják a törődést. A banánfa esetében mindez folyamatos figyelmet igényel, hiszen a palántákat egy hevesebb nyári zivatar is könnyen összetörheti. De hogyan lehet őket megóvni, ha a hőmérséklet fagypont alá csökken? Ottó bácsi saját módszert fejlesztett.

Ha közeleg a tél, már veszem is elő a méretre alakított nikecelleket: abból építek házikót a számukra. Idén tavasszal is volt még fagy, de amint átveszi a napsütés a főszerepet, felül a hőszigetelőt fóliára cserélem, idővel pedig az egészet lebontom. Bízom benne, jövőre még több gyümölcsöt hoz majd

– fejezte ki reményét a nyugdíjas nagypapa, aki egyébként hatalmas szurkolója a veszprémi futsalcsapatnak.

A vírushelyzetet megelőzően rendszeresen kijártam szurkolni a hazai mérkőzésekre. Jó volt látni, hogy Veszprémben szívvel-lélekkel játszottak a futsalosok. Úgy vélem, mindez a Magyar Kupa-győzelemhez is elengedhetetlen volt. Hasonló sikereket kívánok a csapatnak idénre is: hamarosan találkozunk!

vehir.hu

További cikkek