A Pallas nagy lexikona szerint a jó házikenyér készítéséhez nem kell más, mint liszt, langyos vízzel elkevert kovász, só, köménymag, némi türelem és egy kemence. Nem tűnik bonyolultnak, ám a tömegtermelésnek köszönhetően egy olyan mindennapi néptáplálék, mint a kenyér, ma már jóval több mindent tartalmaz: stabilizátorok, lisztkezelőszerek és különböző sütőszerek egészítik ki a hagyományos hozzávalókat. Ez amellett, hogy gyorsan előállíthatóvá és olcsóbbá teszi a kenyeret, azt is eredményezi, hogy a vásárlás másnapján többnyire kiszárad és fogyaszthatatlanná válik. Nem beszélve arról, hogy a tápérték is alacsonyabb. Léteznek olyan alternatívákban gondolkodók, akik szerint nem kell feltétlenül megelégedni ezzel a helyzettel.
A budapesti Hegyesi Gabriella 2018-ban nyerte el nem profi kategóriában a legjobb bagettnek járó elismerést az országos Kenyérlelke Fesztiválon. Akkor már 30 éves háztartási rutinnal a háta mögött nagy mennyiségben gyártotta otthon a különféle kenyereket, bagetteket és mindenféle pékárut a saját ízlése szerint. A kategória megnyerése és a „családi nyomás” után fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy a már teljesen másik profilú, bejáratott üzlete mellé saját pékséget nyisson, de csak akkor, ha az szigorúan az ő alapelvei szerint tud működni.
– Ha meg tudom teremteni a feltételeit annak, hogy csak kovászos kenyeret gyártsunk, kizárólag bio lisztből és bio gabonából, és ahol elérhető, bio ízesítőket – például bio kókuszt vagy bio mazsolát –használjunk, miközben semmiféle adalékanyagot és közvetítőt nem adunk a kenyérhez, akkor csinálok valamit – gondolta akkor.
Számos üzlethelyiség megtekintése és utánjárás után Gergely nevű fiával úgy látta, összeállnak az ideális feltételek a boltnyitáshoz. A választás Veszprémre esett, hisz Gergely jól ismeri a környéket, a város könnyen elérhető Budapestről, és üzletszerűen nem létezett még korábban olyan jellegű kovászos pékség, amely nem csupán egy ajtóból áruló üzem, hanem egy igényes speciality kávézó is egyben.
2020 áprilisában, a koronavírus első hulláma és a korlátozások közepén a Makmoiselle megnyitotta kapuit, ami telitalálatnak bizonyult, hisz az első nap a várakozásokat felülmúló sor jelent meg az üzlet előtt.
– Megdöbbentő, hogy mennyien voltak kíváncsiak ránk – emlékszik vissza Gabriella. – Drágábbak vagyunk, mint a többiek, vékony jégen is álltunk akkor, de szerintem jó időben indultunk el. Úgy tűnt, az emberek ki voltak éhezve arra, hogy kapjanak valami minőségit – teszi hozzá, pedig a kenyér itt nem áll másból, mint liszt, víz és só, ami Gabriella szerint olyan ízt kölcsönöz, ami egy kenyértől elvárható.
Az azóta eltelt időszak alapján megállapítható, hogy Veszprém hamar megszerette a Makmoiselle-t, és a kovásszal készülő prémium pékáruikat (a kovászolt kenyerek, croissant-ok, csigák és batyuk mellett a kínálatban rendszeresen fordulnak elő különféle tarte-ok is). Naponta kapnak dicséreteket és támogató üzeneteket. Ahogy a tulajdonos fogalmaz, „Veszprém egy hálás város”, ezért maradni kell. A helyiek megszólítása egyébként kezdettől fogva cél volt, nem volt prioritás csak a turistáknak árulni.
Az anya-fia páros és az itt dolgozó 7 fő igyekezetére a szakma is hamar felfigyelt, a Magyar Konyha a Makmoiselle-t beválogatta a Balaton körüli ajánlható üzletek előkelő TOP 10-es listájába.
A Makmoiselle abban az értelemben sem hagyományos pékség, hogy nem hajnalban, hanem csak fél 9-kor nyitnak, és vasárnap-hétfőn zárva tartanak. Gabriella elmondása szerint azért működnek így, mert ők egy családbarát munkahely, és hagynak némi életet a pékeknek – bár még így is fél 5-re kell jönniük, hogy időben nyitni tudjanak.
Az eredeti cikk az Ecoport magazin 2020. decemberi számában jelent meg.
