2023. május 28.
//
Emil, Csanád névnap

A digitalizáció segítheti is az analóg művészetet

Kép és szöveg találkozásáról, digitális és analóg technikák összecsengéséről és egy rendhagyó Mikulásról is szó volt a Pannon UniFest negyedik napján Tóbiás Krisztián költő legfrissebb, Turi Lilla rajzaival illusztrált A Mikulás rakétája című kötete kapcsán tartott előadáson.

Kezdjük ott, hogy mégis mióta van a Mikulásnak rakétája? Nem rénszarvasok röpítette szánnal kellene utaznia? Vagy legalább siklania? Elvileg igen, de amikor épp nincs hó és hétágra süt a nap, akkor könnyű a szán dologba belekötni. Így tettek annak idején a gyerekek is Tóbiás Krisztián szülőfaluján, Csókán is, így aztán a helyi Mikulás, aki történetesen fém esztergályos volt, bádogból hajlított magának egy rakétát és azzal járta a falut – elvégre az bármilyen időjárási körülmények között megállja a helyét.

A balkáni helyzetben ez a kép aztán egy kicsit groteszkké vált egy idő után, ebből pedig már sejteni lehet, hogy a vajdasági költő legújabb verseskötete nem gyerekeknek szóló mesekönyv, hanem felnőtteknek szánt olvasmány. Ha azonban rápillantunk a színes rajzokkal illusztrált könyvre, mégis csak egy képeskönyvet látunk elsőre.

Éppen ez adta az apropót ahhoz, hogy az online térbe költözött UniFesten ezúttal a hallgatók helyett művészetek találkozásáról, a könyvillusztrálás lehetőségeiről beszélgessen Deli Kitti főszervező és Áfrány Gábor médiaművész, a Művészetek Háza munkatársa a szerzővel és Turi Lilla illusztrátorral.

Az, hogy képeskönyvről lesz szó, egyáltalán nem volt kérdéses Tóbiás Krisztián számára, ahogy az sem, hogy Turi Lillát kéri fel a feladatra. Talán viszonylag ritka módon, Lilla szinte teljes mértékben szabad kezet kapott a képi anyag, de még a tördelés terén is. Az, hogy egy-egy sor hol ér véget, mi van kiemelve a szövegből, ugyanúgy Lilla döntése volt, mint az, hogy a Mikulás ruhája ne a klisés piros legyen és hogy a színpaletta is kicsit limitáltabb legyen. „Csak egy nyersanyagot küldtem Lillának, és igyekeztem a lehető legkevésbé beleszólni a munkába. Engem kifejezetten az érdekelt, ő mit lát a szövegben. Aztán annyira elkezdett működni a kép és a szöveg együtt, hogy ma már szétválaszthatatlannak érzem a kettőt” – mesélte Krisztián.

Irodalom és képzőművészet összefonódása egyébként nem ritka: a múlt század elején kifejezetten gyakoriak voltak a költő és festőbarátságok, a kétféle művészet képviselői gyakran gondolkodtak együtt – tudtuk meg Áfrány Gábortól. Mára fragmentáltabbá vált a művészet, kevésbé jellemzőek ezek az erős alkotói közösségek, ugyanakkor azáltal, hogy a világ kitágult, teljesen különböző pontokról is lehet együtt dolgozni anélkül, hogy az illusztrátor és a szerző bármikor találkozna.

Ez esetünkben is így történt, Lilla Debrecenben készítette a rajzokat (a beszélgetésre pedig Cambridge-ből jelentkezett be), egyébként analóg technikával, s csak a szkennelés után alakított még egy kicsit az illusztrációkon. „Számomra az anyaggal való küzdés sokkal érdekesebb, mintha pusztán digitális technikával készítenék el valamit” – mondta el.

A digitalizáció ugyanakkor szerinte és Tóbiás Krisztián szerint is segítheti az analóg művészeti formákat. Egy kéziratot például sokkal könnyebb javítani számítógépen akár az utolsó pillanatban is, mint írógépen, de a hagyományos illusztrálásnak sem tesz keresztbe az új technika. Lilla szerint a félelmekkel ellentétben a képeskönyv műfajnak még jót is tesz a digitalizáció: a magas minőségű illusztráció előbb-utóbb nyomtatásért kiált, a digitális technikával pedig még lehet is egy kicsit finomítani az analóg rajzokon, hogy aztán a lehető legszebb formában mutatkozzon meg nyomtatásban.

Bertalan Melinda

További cikkek

Láthatóvá vált az idő a kiállításon
Láthatóvá vált az idő a kiállításon
A két művész sokáig nem is tudott egymásról, és arról sem, hogy pont ugyanazt a dolgot csinálják egymással szemben. Csupán a Balaton választotta el őket. Az Európa Kulturális Főváros programnak köszönhetően viszont most összekapcsolódott Szalontai Ábel és Szabó Dezső fotóművészek munkássága. A Művészetek Házában péntek este két különböző, mégis egy kiállítás nyílt meg.
Idén sem marad senki rozé, rizling és jazz nélkül Veszprémben
Idén sem marad senki rozé, rizling és jazz nélkül Veszprémben
A Rozé, Rizling, Jazz Napok Veszprém olyan zenei és gasztronómiai fesztiválja, ami 13. éve úgy része a nyári programdömpingnek, hogy még a világjárvány miatt sem maradt el alkalom. Idén az Európa Kulturális Főváros évében ugyanúgy a jól bevált recept szerint készültek a szervezők, de néhány újítás így is bekerült a programok közé. Erről tartottak sajtótájékoztatót csütörtök este a Városháza előtti téren.
Felsőoktatás: új kihívások, régi reflexek
Felsőoktatás: új kihívások, régi reflexek
Felsőoktatás a 21. században – új kihívások, régi reflexek címmel ültek össze a téma szakértői csütörtökön, a Pannon Egyetemen B épületének konferencia termében.
Menő zugot építettek a könyvtár egyik szárnyában
Menő zugot építettek a könyvtár egyik szárnyában
Klubhelyiség, társasjátékok, könyvek, eldugott sarkok, nagy közösségi terek, de még podcast stúdió és közösségi iroda is van az Eötvös Károly Megyei Könyvtár felújított épületszárnyában, amit stílszerűen csak Zugnak neveztek el megálmodói. Ez a fejlesztés is az Európa Kulturális Főváros programnak köszönhető, a legfontosabb eredménye pedig, hogy végre elkészült egy olyan hely a városban, ami teljes egészében a fiataloknak szól és a jövőben ők alakíthatják saját igényeik szerint azt, hogy mi történik a falak mögött. Szerda délután fiatalos stílusú, ünnepélyes átadót rendeztek.
Műalkotásokkal a hulladékhegyek ellen
Műalkotásokkal a hulladékhegyek ellen
Hulladékból hoztak létre műalkotásokat a Pannon Egyetem általános- és középiskolásoknak valamint egyetemistáknak kiírt pályázatára jelentkezők. Kedden hirdettek eredményt.