A jeleneteket mindig négy színész játssza, a színpadi eseményeket pedig az állandó házigazda, a jól ismert műsorvezető, Novák Péter tartja kézben, aki a történeteket összefogva irányítja az est ritmusát. A veszprémi előadáson Szabó Győző, Szinetár Dóra, Makranczi Zalán és Gáspár András gondoskodik az önfeledt estéről.
Judit megkeresésünkre elmondta, a Flódni ötlete eredetileg egy jubileumi alkalomhoz kötődött. Amikor Budapest 150. évfordulóját ünnepelték, olyan előadást szeretett volna létrehozni, amely a város múltjának apró, izgalmas történeteit hozza közelebb a nézőkhöz. Régóta foglalkoztatják a helytörténeti érdekességek: amikor az ember egy utcán sétál, gyakran eszébe jut, kik éltek ott egykor, milyen történetek rejtőznek a házak falai mögött. Ugyanez igaz az ételekre is – a gasztronómia szerinte tele van legendákkal és félreértésekkel. Példaként említi a székelykáposzta történetét, amelyről sokan azt hiszik, ősi magyar étel, pedig a legenda szerint egy pesti fogadóban született, és a történetben még Petőfi Sándor neve is felbukkan, de erről többet nem árult el…
Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Az előadás címét is ez a gondolat ihlette. A flódni – a hagyományos réteges sütemény – Judit szerint tökéletes metafora: akárcsak a desszertben, a produkcióban is egymásra épülnek a rétegek. Van, aki egyszerűen nevetni jön, mások a történetekből szeretnének tanulni, és sokan mindkettőért. Az alkotók eredetileg mindössze négy előadást terveztek, a jegyek azonban tíz nap alatt elfogytak, a nézők pedig újabb alkalmakat követeltek. A projekt így hamar túlnőtt az eredeti elképzeléseken, és mára már a hatvanadik előadásnál jár.
A produkció különlegessége az is, hogy minden helyszínen az adott város történetei adják az est alapját. Judit tehát jelen esetünknél is külön felkutatta a város múltjának kevéssé ismert epizódjait. Így került elő például az a történet, hogy a pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud személyes ismeretségben állt egy veszprémi születésű tudóssal, aki később Jung mellett dolgozott, majd olyan szerzőkkel került egy szerkesztőségbe, mint Kosztolányi Dezső vagy Karinthy Frigyes, de erről többet az esten tudhatunk meg… Szó esik arról is, hol lehetett több mint száz éve ropogós bundájú rántott békacombot enni a városban, és természetesen Gizella királyné legendái is helyet kapnak a történetek között.
A háttérben azonban egy tudatosan felépített alkotói munkamegosztás működik anya és lánya között. Judit végzi a kutatómunkát, amelyből az est alapanyaga lesz, lánya, Hanna ezt az anyagot olvassa át, majd a történetekből színházi alaphelyzeteket alkot. Ő találja ki azokat a szituációkat, amelyekből az improvizáció kiindulhat – egy állásinterjú, egy váratlan találkozás vagy egy abszurd történelmi helyzet –, a színészek pedig ezekből a keretekből indulva alakítják ki a jeleneteket. A színészek előre semmit sem olvashatnak: a jelenetek részleteivel először valóban csak a
színpadon találkoznak, mesélte Hanna, hogy a reakciók valóban spontán módon, a színpadon szülessenek meg.
Hanna számára a színház nemcsak munka, hanem régi szenvedély is. Már gyerekkora óta rajong a színház világáért, ma már alkotóként is aktívan részt vesz benne. Elmondása szerint a Flódni létrehozása kifejezetten közösségi folyamat volt: bár sokan segítik a produkciót, a szervezéstől a kellékek kezeléséig számos részfeladatban ő és édesanyja is részt vesz. A feladatkörök gyakran átfedik egymást, a kreatív munka pedig folyamatos egyeztetéssel zajlik – ők ketten általában külön dolgoznak a saját részeiken, majd összeillesztik az ötleteiket.
A produkció egyik kulcsszereplője a műsorvezető, Novák Péter, akit Judit kifejezetten erre a feladatra választott. Az improvizációs estek vezetése szerinte jóval több, mint egy konferálás: a műsorvezetőnek dramaturgiai érzékkel kell irányítania a jelenetek ritmusát, tudnia kell, mikor érdemes lezárni egy jelenetet, és mikor kell hagyni, hogy a színészek még tovább vigyék a helyzetet. „Tulajdonképpen Péter élőben rendez” – fogalmazott.
Hanna szerint az ilyen produkciók külön ajándéka, hogy minden meghívás új várost és új történeteket jelentenek. Egy-egy előadásra készülve az alkotók is mélyebben is megismerik az adott település múltját, és sokszor olyan részleteket fedeznek fel, amelyek még a helyiek számára is meglepőek lehetnek. Ez a kutatás azonban csak a kiindulópont: az igazi varázslat akkor történik meg, amikor a színpadon, a jelen pillanatában ezekből az apró történelmi részletekből improvizáció és humor segítségével új, élő művészeti forma születik.
A Flódni sikere Judit szerint több dolog találkozásának köszönhető. Az embereket egyre inkább érdeklik a városok múltjának elfeledett történetei, miközben az improvizáció felszabadító ereje is sokakat vonz. A nézők gyakran mondják az előadások után, hogy ez a két óra szinte terápiás élményt jelent számukra: végignevetik az estét, miközben új történeteket is megismernek. Judit számára pedig a produkció egyfajta személyes visszatérés is a színházhoz. Bár ma már televíziós személyiségként és szakácskönyv íróként ismerik, eredetileg színház- és filmrendező szakon végzett, és – mint mondja – soha nem gondolta volna, hogy pályája későbbi szakaszában ismét a színház világában találja magát. A Flódni azonban pontosan azt adja vissza neki, amit a színházban mindig szeretett: az élő, kiszámíthatatlan pillanatokat, amelyek minden este másképp születnek meg. Éppen ezért – bár a produkció már hatvan előadásnál jár – biztos benne, hogy nincs két egyforma est. És valószínűleg nem is lesz soha.
A veszprémi előadásra itt vásárolhat jegyet.
