Akkor, amikor lajstromba vesszük, vagy csak elgondolkodunk Veszprém nevezetes és már-már jelképnek számító egyházi épületein, számos katolikus, evangélikus és református templom tornya jelenik meg előttünk, amelyek egytől egyig több száz éves múltra tekintenek vissza.
Ugyanakkor van, illetve volt Veszprémben más egyháznak is díszpompás épülete, ráadásul a belváros szívében. A veszprémi zsinagóga sokáig volt a zsidó hitközösség központja, ma már azonban hiába keressük az épületet, holott mai napig ott van.
Akkor mégis, miért nem egyértelmű a múlt és jelen idő a zsinagógával kapcsolatban?
Mindenek előtt leplezzük le a legnagyobb kérdést: hol állt/áll a zsinagóga épülete?
Ma Bányatröszt székházként ismert irodaház, illetve bank a Brusznyai Árpád utca és a Hoffer Ármin – egykori neves veszprémi rabbi - sétány között fekszik, ez volt egykor a veszprémi Nagy Zsinagóga, valamint a zsidó iskola épülete.
Nehéz elképzelni, hogy ez az épület egykor zsinagóga volt
A XX. század közepén a szocialista mintára fejlődő – vagy visszafejlődő – városrekonstrukció alakította át a ma ismert hűvös irodaházzá az egykori patinás épületet.
De hogy megtudjuk, hogy miért vált áldozatul a romantikus épület a szovjet realizmusnak, ahhoz előbb röviden ismerjük meg a veszprémi zsidóság történetét.
A veszprémi zsidóság legkorábbi írott történelmi emlékei 1716-ból maradtak ránk. Ekkor Salamon és Jakab Leb zsidó kereskedőket említik a források, 1736-ban pedig már három zsidó család összesen 16 tagjáról szólnak a dokumentumok. A 18. században még több zsidó települt le Veszprémben, elsősorban gabonakereskedelemmel foglalkoztak. A veszprémi zsidóság 1790-től a város földesurának, a veszprémi püspöknek a védnöksége alatt állt. A szerződés értelmében jogvédelmet, lakhatási engedélyt, iparengedélyt kértek és kaptak a püspöktől a türelmi adó és a védelmi pénz (Schutzgeld) lefizetése mellett. Később a jogviszonyt többször megújították, módosították. 1880-ban már 1685 főt számláltak, a város lakosságának 13,5%-át.
Komakút téri emlékmű, ahol egykor gettó működött Veszprémben
Mint ahogy a XX. század első felének történelméből jól ismerjük, a zsidóság ellehetetlenítése a zsidótörvények által Magyarországon, így Veszprémben is elkezdődött.
1944-ben német katonák a veszprémi zsidó üzletekre is felragasztották a „Zsidó – Jude” matricákat, valamint hatóságilag zárolták azokat.
Ugyanebben az évben kialakították a veszprémi gettókat is, ahonnan este 21 óra és reggel 6 óra között nem járhattak ki a zsidók, piacra pedig csak 11 óra után szabadott menniük. Gettónak a zsinagóga és az iskola környékét jelölték ki, valamint a Komakút téri kaszárnyát. Ide egyébként keresztények nem léphettek be.
Márványtábla emlékeztet, hogy az épület egykor zsinagóga volt
Fennmaradt írásos dokumentumok alapján 1944. június 16-án összesen 577 veszprémi zsidót listáztak, akiket július 4-én és 6-án marhavagonokban szállítottak el Auschwitz-ba.
Az ezt követő sötét és tragikus időszakot az egyetemes történelemből ismerjük már.
De térjünk vissza a veszprémi zsinagóga történetére, amit még 1825-ben fj. Zitterbarth Mátyás tervezett, akinek a nevéhez olyan épületek fűződnek, mint a régi Nemzeti Színház és a pesti megyeháza nyugati szárnya.
Ahogy már említettük, a zsinagóga mögött, a ma már bankként funkcionáló épületben működött a zsidó iskola is, ami 1897-ben ugyan leégett, de utána még új életre kelt és működött.
A másik oldalon, a mai Hoffer Ármin sétány felé nézett a Nagy Zsinagóga, mellette pedig állt egy kisebb zsinagóga is, amit a hitközösség a téli időszakban használt, amikor a nagyobb épületet nem lehetett megfelelően felfűteni.
A zsinagóga, valamint az iskola épületét a háború után a koncentrációs táborokat túlélő és hazatérő kis lélekszámú zsidó közösség visszakapta ugyan, de már nem tudták úgy fenntartani, ahogy a háború előtt, ezért azokat az állam számára értékesítették.
Ezt követően szolgált bútorraktárként és a buszpályaudvar részeként is.
Új tulajdonosként a Magyar Szénbányászati Tröszt költözött az épületbe és elkezdődött szovjet mintára az épület átalakítása. Háromszintes, középfolyosós irodaházat alakítottak ki, a régi stílusjegyek pedig folyamatosan tűntek el a homlokzatról és a belső részekből is.
Bár funkciójában teljes egészében kiszolgálta a szocialista rendszert az épület, az államhatalom ideológiája miatt szükséges volt a régi, romantikus jegyeket is eltüntetni és inkább a diktatórikus hatalmat tükrözni.
A történelmi feljegyzések megemlítenek még egy tényezőt is, aminek a zsinagóga egykori patinája áldozatul esett. Ezek szerint a zsidó hitközösség azzal a kikötéssel értékesítette az állam számára az épületegyüttest, hogy az az átépítés után már nem tükrözhetett egyházi jegyeket.
Végleges és ma ismert formáját 1982-ben kapta. Meg kell említeni, hogy az átépítés során a műemlékvédelmet teljesen kihagyták a tervezésből, egy feszített és építészetileg is szakszerűtlen felújítás történt, ahol például olyan hibákat követtek el, ami azt eredményezte, hogy WC-ablakokat nyitottak az utcafront felé.
A zsidó iskola kapuja ma emlékműként funkcionál
Mivel a 20. század viszontagságos történelme miatt a veszprémi zsinagóga épülete már nem rekonstruálható, a történelmi emlékekből és a város által állított műemlékekből emlékezhetünk az egykori zsidó hitközösség központjára. Az iskola kapuja 2014 óta áll a bank épületével szemben, örök emléket állítva városunk egykori zsidó hitközösségének.
Források: Vportré, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Sétál a család veszprémben, a zsidó múlt nyomában
