Induljunk el az ikonikus dátumtól: március 15. Abban a történészek közt is egyetértés van, hogy a legfontosabb forradalmi események valójában úgy és abban a sorrendben történtek, ahogy azt ma is tanítják. A forradalmi szerveződés elindult a Pilvax Kávéházban – habár Fillinger János tulajdonos miatt általában Fillinger kávézónak emlegették akkoriban ezt a helyet – a Landerer és Heckenast nyomdában kinyomják a 12 pontot, a tömeg pedig a Nemzeti Múzeum előtt gyülekezik, és később innen gyűrűzik tovább a forradalmi hullám.
Viszont ha minden az előre tervezett menetrend szerint zajlott volna, ma nem március közepén ünnepelnénk a szabadságharc kitörését, hanem március 19-én. József napján hagyományosan nagy vásárt rendeztek Rákos-mezőn, ebben a tömegben szerették volna először szétosztani a 12 pontot a márciusi ifjak.
A Bécsből érkező hírek azonban – miszerint a francia és olasz összecsapások után a császárság fővárosában is kitört a forradalom – gyorsabb lépésre késztette a magyarokat, így már március 14-én elkezdődött a szerveződés.
Petőfi a Nemzeti dalt március 13-án írta meg azzal a céllal, hogy a 19-ei vásáron fogja elszavalni. Erre viszont már négy nappal korábban sor került, de nem a vásáron és nem is a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, hanem délelőtt a Pilvaxban (Fillingerben).
Pilvax Kávéház korabeli illusztrációja
A korabeli ábrázolásokon sokszor látszik Petőfi, ahogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjére kiállva szaval valamit, de ha jobban megvizsgáljuk a történelmi leírásokat és az akkori körülményeket, arra jutunk, hogy nagy valószínűséggel nem a Nemzeti dalt szavalta el, hanem egy buzdító beszédet tartott az összegyűlt tömegnek.
Körülbelül 8 ezren gyűltek össze az akkor még gondozatlan, homokbuckákkal és gazzal teli múzeumkertben, akik a történelemkönyvek szerint Petőfi költeményét meghallgatva, még nagyobb buzgósággal vetették bele magukat a forradalmi eseményekbe.
Viszont a valóságban aligha hallhatta mind a 8 ezer ember Petőfit, hangosító technika hiányában maximum azok érthették a költő szavait, akik közel álltak hozzá. Az sem segített, hogy esős, szeles idő volt 1848. március 15-én.
Sem a korabeli tudósítások, sem a márciusi ifjak, de még Petőfi naplója sem ír arról, hogy a költő a Nemzeti dalt szavalta volna a múzeumnál. (Arról hiteles feljegyzések vannak, hogy a Pilvaxban, valamint este a Nemzeti Színházban is elhangzott a költemény.)
Ez persze még nem perdöntő bizonyíték, az viszont már sokkal beszédesebb információ, amit Zichy Jenő visszaemlékezésből olvashatunk. A szakíró és politikus otthona a múzeummal szemben volt, az akkor 14 éves Zichy az ablakból figyelte az eseményeket. Bár tisztán nem hallotta Petőfit, visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy a költőtől elhangzott az „Ébredj magyar!” felszólítás is. Csakhogy a Nemzeti dalban nincs ilyen sor.
Akkor mégis, hogy kelt életre ez a legenda?
A tömegben megfigyelhető, hogy nagyon hamar szárnyra kelnek olyan valószínűsíthető információk, amelyek akár igazak is lehetnek, de mégsem felelnek meg a valóságnak. 1848. március 15-én a Nemzeti Múzeum előtt is ez történhetett. Vélhetően a tömeg hátsó soraiban többen azt gondolták, hogy a költő éppen a Nemzeti dalt szavalja, hiszen hazafias sorokat, gondolatokat hallottak ki a zúgolódásból, ez pedig gyorsan terjedt az emberek körében.
Történelmi hitelesség ide vagy oda, Petőfi költeménye így is a 48-as forradalom és szabadságharc egyik jelképe lett, az pedig emberöltők után már nem oszt és nem szoroz, hogy hol és milyen formában hangzott el először a
