Sokan az egyedülálló természeti környezet miatt, a túralehetőségek, a nyitott porták (falusi házak és környezetük), sajátos gasztrovilága miatt választják ezt a nyugat-magyarországi területet. Pedig az igazi kincse, értéke az ott élő emberekben és a nyitottságukban keresendő. Ők még kíváncsiak egymásra, az odalátogatókra. Szeretnek beszélgetni.
Az Őrségben mindenki köszön a másiknak, még akkor is, ha nem ismeri személyesen. Bárkivel, bárhol szóba lehet, sőt kell elegyedni. Érdemes meghallgatni az itt élőket, a véleményüket. Ez a nyílt, őszinte kommunikáció a múltban gyökerezik. A terület korábban őrálló, határőrvidék volt, ahol szabad katona-parasztok éltek, gazdálkodtak, hadakoztak, ha a szükség úgy hozta. Mindez pedig tartást, önállóságot adott nekik. Senkitől nem esnek hasra. Mindenki megkapja a tiszteletet, addig, amíg nem él vissza vele.
Az itt tapasztalt nyitottsághoz hozzá tartozik egy pohár ital: sör, bor, pálinka is. Az utóbbi itt kötelező energiaitalnak számít, és érdemes is megkóstolni, mert nagyon finom. A pálinkázás nem végtelen lerészegedést jelent, hanem kulturált pálinkafogyasztást. A paraszti világban mindennek van célja, szerepe. A pálinkának is. Reggel, este egy kupica (2 cl) segíti az emésztést, beindítja a nyirokrendszerünket. Egyszóval: egészséges.
Egy pohár ital mellett folytatott beszélgetésből sokat tanulhatunk. Őszinteséget, egyenességet, életbölcsességet. Ehhez nem kell más, mint tisztelet, nyitottság.
Az Őrség erről is szól.
