A veszprémi Szent István völgyhíd (köznyelvi nevén Viadukt) Magyarország egyik legnagyobb és legszebb völgyhídja, a város jelképe. A Betekints-völgy sziklás szűkülete fölött, a 8. számú országos főközlekedései út részeként sziklaalapra épített Viadukt lapokra támaszkodó, felsőpályás vasbeton ívhíd. Valójában három: egy nagy és két egyforma méretű kisebb ív alkotja. Teljes hossza 185, legnagyobb magassága 37 méter. A nagy ív támaszköze 46, a kis íveké pedig 26,6 méter. A nagy és a középső kis ív között a hídig emelkedő, átlagosan 6 méter magas töltést alakítottak ki, itt lépcső is vezet le a völgybe.
A Gömbös-kormány 1934-ben határozta el a Székesfehérvár és Rábafüzes közti 8-as számú állami közút megépítését, amelynek veszprémi átvezetésére több terv is készült. Végül a Séd-völgy áthidalása, a Templom (Dózsa György) utca kiszélesítése és a híd jeruzsálemhegyi végében álló sziklás domb átvágása mellett döntöttek. 1935-ben Próder Ferenc építészmérnök ötlete volt a Séd fölött átívelő, a Jeruzsálem- és a Temetőhegyet összekötő, kétsávos vasbetonhíd terve.
A Folly Róbert tervei alapján, a Palatinus Építő és Ingatlanforgalmi Rt. kivitelezésében készült, Magyarország első vasbeton felsőpályás ívhídját, amely Veszprém szimbóluma lett 1936-ban kezdték építeni és 1937. december 22-én adták át a forgalomnak. Az építkezés több halálos áldozatot (Neumayer László, Karli Ferenc, Nagy Sándor) is követelt. Ünnepélyes felavatására a Szent István év keretében 1939. június 18-án került sor. Az ünnepi beszédet Törley Bálint, Veszprém város akkori országgyűlési képviselője tartotta.
A kormánytól 1938-ban kapta nevét: Szent István-völgyhíd. Az 1948-as helyreállításakor a híd törzskönyvében még ez a név szerepelt, egy 1949. évi bejegyzés viszont már Veszprémi Völgyhídként hivatkozott rá, 1950. április 4-étől az 1956-os forradalomig Rákosi Mátyás nevét viselte. 1988. augusztus 18-ától, a városi tanács döntése alapján ismét a Szent István Völgyhíd nevet viseli.
A visszavonuló német csapatok fel akarták robbantani a Viaduktot, de Márföldy Aladár városi főmérnök, Takács József, a veszprémi vízmű főgépésze, és Tiszttartó László gépész a híd nagyívét megmentették. 1945. március 22-ére virradó éjszaka a híd kisívét a németek felrobbantották, a bevonuló szovjet csapatok átmenetileg faszerkezettel pótolták azt. Helyreállítása, Folly Róbert irányításával az 1848-as szabadságharc centenáriumára készült el, 1948. március 14-én este avatták fel, és a következő napon, március 15-én adták át a forgalomnak. Azóta több alkalommal is restaurálták, a körgyűrű megépülése után, az 1980-as évek elején a nagytömegű és súlyú járműveket kitiltották a hídról. 1997. május 12-én Szendi József érsek által a hídon felszentelt Mária-szobor költségeit a külföldről hazatért, Veszprémnek sok dicsőséget szerzett atléta, Serényi István vállalta.
A hidat 2005 végén műemlékké nyilvánítottak, 2006. szeptember 22-én díszkivilágítást kapott. – A völgyhíd, egyben a belváros tehermentesítését szolgálná a második veszprémi viaduktnak, az Aranyos-völgy feletti hídnak a megépítése, amelynek kivitelezése már az 1940-es évek második felében felmerült, de pénz hiányában akkor és később is elvetették.
