„Minden bornál, már a születése előtt eldől, hogy a borász mire szánja.” – mondja Tamás. Egy könnyed fehérbor, mint például az Irsai Olivér, vagy Cserszegi fűszeres már Márton-napkor az asztalra kerülhet és egészen karácsonyig kiváló választás. Őket kivetik a még mindig könnyű, de már némileg karakteresebb fajták, tipikusan az Olaszrizling, amit hosszabb ideig lehet tárolni, de néhány éven belül érdemes ezeket a palackokat is felbontani.
„Minden attól függ, hogy mi volt a célja a borásznak, mit szeretett volna megmutatni azzal a borral.” A játéktér pedig kimeríthetetlen ilyenkor. Egy testes Furmint, Olaszrizling, Szürkebarát akár éveket is érlelődhet hordóban, tartályban és a palackokban. Pontosan annyi ideig, ahogy a borász sokéves tapasztalatából, vagy éppen legújabb kísérletező vállalkozásából kitalálja azt. Ezért lehet találkozni a borkereskedések prémium kínálatában öt, de akár tízéves Furmintokkal, Juhfarkokkal is.
Zsandár Tamás
A rozékat sokan egynyári boroknak tartják. Ahogy elkezdenek hosszabbodni a nappalok, úgy közelít egyre inkább a rozészezon, már ami a borkedvelők gondolatainak vezérszálát illeti. Viszont ezzel együtt, a falevelek lehullásával fordítottan arányosan csökken a rozépalackok megpukkantása is. Zsandár Tamás szerint ez is egy téves berögződés. Érlelésüket tekintve a rozék a fehérborokkal egyenértékűek. Ugyanúgy fejlődhetnek akár több évig is, mire elérik fénykorukat. Az európai borkultúra Mekkájában, a provence-i borvidéken például két- vagy hároméves kiváló rozékat isznak az emberek.
De, ha jobban elmélyedünk a francia borkultúrában, más olyan szokással is lehet találkozni, ami már-már tabudöntögető módon hat más borvidéken szocializálódott emberre. Beaujolais Nouveau-nak hívják azt az ünnepet, amikor minden évben november harmadik csütörtökjén megbontják a legújabb Gamay szőlőfajtából készült gyümölcsös vörösbort. „Le Beaujolais Nouveau est arrivé!” azaz „Megérkezett a Beaujolais Nouveau!” – Ezzel a felkiáltással veszi kezdetét a világ egyik legvidámabb borünnepének tartott esemény. Nem törődve azzal a berögződéssel, hogy a jó vörösbornak éveket kell hagyni, hogy elérje a tökéletes állapotát.
A Beaujolais Nouveau persze a maga kuriózumával egy különleges alkalom, de mégsem lehet sztenderdnek mondani a borászatban. Az sokkal gyakoribb, szintén a legnevesebb francia borászatoknál, hogy egy idén szüretelt vörösborra előjegyzést kell leadni, hogy aztán majd öt vagy hat év múlva hozzájusson valaki a palackjához, amikorra a borász is azt mondja, hogy elkészült a bor.
„A bornak van egy érési folyamata, amiben eljön egy pont, amikor eljut a csúcsára. Utána a savak már elkezdenek elszállni, az élvezeti csúcsértékét maga mögött hagyva pedig már nem azt az élményt fogja nyújtani, mint amire számítottunk volna.” – Meséli Zsandár Tamás.
Éppen ezért érdemes figyelni a palackok oldalán az évjáratra is, és nem megvárni a különleges alkalmat a megbontásához, hanem ünnepként tekinteni arra, ha a poharunkba kitölthetünk egy kiváló bort!
A Vehír Borszalon december 12-én ismét kinyitja kapuit, a város legelegánsabb boros rendezvényére ide kattintva lehet belépőket venni.
