Az atyával a vasárnap.hu készített hosszabb interjút a harangok iránti rajongásáról, amiben külön érintik a székesegyház ezer évnél is régebbi történetét, valamint Bódi Mária Magdolna közelgő boldoggá avatási szertartásának egy fontos részletét. Az alábbiakban ebből a cikkből szemlézünk.
Kulcsár Dávid 2022 óta szolgál káplánként a veszprémi bazilikában, a papi pályára való lépés előtt pedig még a jogot és a teológiát is elvégezte. Viszont ezek mellett végig volt egy olyan hobbija, ami szinte gyermekkora óta végig elkísérte az életét. A haranghanghoz és úgy általában a harangokhoz való kötődése.
„A nagymamámnál, falun, figyeltem, milyen kultúrája van a harangozásnak. Egy vájt fülű hívő odafigyel arra, hogy mire szólít a harang, illetve a különböző harangoknak – akár a koruk, akár az anyagminőségük, akár az öntőjük miatt – eltérő hangjuk van.”
Kulcsár Dávid atya (forrás:vasarnap.hu)
A közösségi média megjelenésével aztán létrejöttek olyan online közösségek is, amik valamilyen közös érdeklődés mentén szerveződtek, így pedig a harangrajongók is megtalálták egymást. Ahogy Dávid atya mesélte az interjúban, a Facebookra és a Youtube-ra számos videó került fel szerte Európából, amelyek valamelyik templom harangtornyát és a benne lakó harang hangját mutatják be.
Ekkor döntötte el, hogy szűkebb környezetében, azaz Magyarországon a hozzá hasonló érdeklődésű baráti társaságával elkezdi felkeresni és megismerni a harangtornyok és harangok történeteit.
„Ez odáig vezetett, hogy körülbelül 600-700 toronyban járhattam, és 300 körüli videóval rendelkező Youtube-csatornát hoztam létre, igaz, már évek óta nem frissült. Most már vannak mások, egy új generáció, akik a mi példánkon kinevelődtek, és folytatják ezt a nagyon szép, értékmentő tevékenységet. A harangokkal nem nagyon szoktak foglalkozni, pedig önmagában minden harang a történelemnek egy adott pontját bizonyítja.”
Kulcsár Dávid most egy olyan helyszínen szolgálhatja az egyházat, ami önmagában is szerves része a magyar történelemnek. Sőt, a honfoglalás előtti időkből is hordoz emlékeket.
A felújítások során a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy ezen a helyen a történelem keresztény szempontból nem Szent Istvánnal és Boldog Gizellával kezdődött: korábbról is vannak nyomai a kereszténységnek.
„A székesegyháztól északra a Szent György-kápolna körül feltártak olyan temetkezéseket, amelyek a X. századból származnak. Tudjuk azt, hogy a Dunántúlon több területen is voltak olyan helyek, ahol a kereszténység már a magyarok bejövetele előtt megjelent. Itt is ez feltételezhető. Nagyon izgalmas az is, hogy a székesegyház feltárásánál találtak olyan faltöredékeket, oszlopokat, amelyek rokonságot mutatnak azokkal a falfelületekkel, amelyek a Tihanyi Apátság altemplomában vannak. Hasonló vöröskő oszlopokat lehet látni a székesegyházban.” – Mesélt Dávid atya a bazilika történelmi érdekességeiről.
Hozzá mégis a legközelebb a két toronyban lakó harangok állnak, amiknek szintén fordulatos történetei vannak, a székesegyház káplánja pedig pontosan ismeri ezeket. Ráadásul az utóbbi időben még inkább a figyelem középpontjába kerültek, hiszen az egyiket közülük háromszáz év után most először emelték ki a helyéről.
„A török kor utáni újjáépítés időszakától tudjuk dokumentáltan, hogy milyen harangjai voltak a székesegyháznak. Idén van a háromszázadik évfordulója annak, hogy a barokk stílusban újjáépített székesegyházba Franz Ulrich Scheicheltől, egy bécsi harangöntőtől megrendeltek négy nagyméretű harangot. Emellett lakott még két kisebb harang is a szentély fölötti kis huszártoronyban. Ez az állapot állt fenn egészen az első világháborúig, amikor hazánk templomainak jelentős részéből – ágyúöntés céljából – elvitték a harangokat. Ez nem kímélte meg a veszprémi székesegyházat sem. Az első világháború után egyetlen harang, a legnagyobb maradt csak meg. Ez mind a mai napig megvan, hazánk nagyharangjai közül ez a legidősebb. (…) A nagyharang már nagyon rossz állapotban volt, főként a felfüggesztése volt problémás, ezért egészen Tirolig, Innsbruckig kellett elszállítani. Ez a hatalmas harang 1725 óta nem hagyta el a tornyot. A templom 1907 és 1910 között átépítése során, amikor még a tetőt is elbontották, akkor is a helyén maradt. Nagy kihívás volt az elszállítása. Egy hatalmas hőpajzs alatt – időben pedig 2-3 hét alatt –, a harangot 800 fokra fölhevítve történt meg az újonnan megöntött úgynevezett korona hozzáhegesztése a haranghoz. Nemrég Innsbruckba látogattam a harangszakértőnkkel, és örömmel tapasztaltuk azt, amit az ottani mesterek is megerősítettek, hogy nagyon szép végeredményt kaptunk.”
A nagyharang „társakat is fog kapni, ezekről Dávid atya így mesélt:
„1937-ig az akkori egyházi vezetés pótolta a rekvirált harangokat, abban az évben öt új harang készült, az is történelmi jelentőségű esemény volt a város életében. Fájdalmas abba belegondolni, hogy bár újra hat harangja lett a székesegyháznak, 1944-ben, a második világháború alatt jött az újabb rekvirálási hullám, ami ismét elvitt két harangot, az újonnan elkészült öt harang közül a legnagyobbat, az 1704 kilogrammost, illetve a 499 kilogrammos társát. A második világháború után a politikai rendszer változása, valamint az egyház üldöztetése miatt egészen az 1970-es évekig kellett várni arra, hogy az újabb harangpótlás megtörténjen. Ekkor azonban nem azt a két harangot pótolták, amelyeket hadi célokra elvittek, hanem egy 700 kilogrammos, a hangsorba nem illeszkedő harang készült. Ezért volt az a szándékunk most, amikor lehetőség nyílt a székesegyház teljes körű megújítására, hogy ez terjedjen ki a harangokra is. Azért készíttettünk most Innsbruckban új harangokat – a régiekből többet majd várhatóan más templomok kapnak meg –, mert fontosnak tartottuk, hogy tényleg olyan, kellemes hangzást kapjunk, ami a régi időkre is visszavezet.”
A harangok külön neveket is fognak kapni, pontosabban saját védőszentjeik lesznek.
„A régi nagyharang, amelyet a népnyelv öreg Mihálynak nevez, a Szentháromság tiszteletére készült. Az öt új harang közül a legnagyobbnak – a korábban rekvirált harang után – Szent Mihály lesz a védőszentje, a sorban következő harang Boldog Gizella királyné nevét kapja. A harmadik új harang, tehát a nagyság szerinti sorban negyedik védőszentje főegyházmegyénk patrónája, Szent Anna lesz. Az ötödik pedig Bódi Mária Magdolna nevét viseli majd, akit húsvét után, április 26-án avat boldoggá a szentatya megbízásából Veszprémben Erdő Péter bíboros. A boldoggá avatás szertartásán, a szentmise elején, a helyszínen kivetítve is lehet látni majd ezt az új harangot, illetve e harang hangjára fog elkezdődni a szentmise. A hatodik harang védőszentjének Szent Györgyöt, a székesegyház melletti ősi kápolna patrónusát választottuk. A harangokat a februári megérkezésük után, mielőtt elfoglalnák helyüket a toronyban, közszemlére tesszük, hogy közelről is megnézhessék őket a veszprémiek és az idelátogatók.”
