Együtt lenni. Meghallgatni a másikat. Nevetni, játszani, mesélni. Ezek azok a pillanatok, amelyek évekkel később is melegséget ébresztenek bennünk. Nem az a drága eszköz vagy divatos ruha, amit egy pillanatnyi örömmel csomagolunk ki, hanem az, hogy valaki időt és figyelmet szánt ránk.
A világunk ma az anyagi javak bűvöletében él. A reklámok azt sugallják, hogy a szeretetet mérni lehet a pénztárcánk vastagságával is. De valóban igaz ez? Visszatekintve az életünkre, nem az számít, hogy mennyi tárgyat halmozunk fel, hanem az, hogy milyen kapcsolatokat építünk, milyen emlékeket teremtünk
Képzeljük el, milyen lenne, ha idén másképp állnánk hozzá az ünnepekhez. Ha a szombati plázázás helyett inkább egy hosszú sétát tennénk a családdal. Ha a gyerekeknek nem egy újabb drága játékot vennénk, hanem közösen építenénk egy hóembert. Ha vacsora után nem a telefonunkra merednénk, hanem beszélgetnénk, valóban figyelve a másikra.
A karácsony nem a csomagokról szól. Hanem a meleg mosolyokról, a hosszan tartó ölelésekről, a szívből jövő „köszönöm”-ökről. Azokról a pillanatokról, amikor valóban együtt vagyunk – nemcsak fizikailag, hanem lélekben is.
Idén tegyük le a telefont, zárjuk ki a zajt, és forduljunk azok felé, akik igazán számítanak. Mert az igazi ajándékot nem becsomagolni kell, hanem megélni. Együtt.
