A házaspár tíz évvel ezelőtt indult világ körüli útra, amikor ötven országot érintettek, főleg helybelieknél szálltak meg, és így több mint százötven család életébe pillanthattak be Indonéziától Nepálon át Amerikáig. Megtapasztalták azt is, hogy a világ nagy részén ugyan valóban idilli fotókat lehet lőni a népszerű turistalátványosságokról, pár méterrel arrébb viszont gyakran hegyekben áll a szemét – és ismerve a helybeliek életmódját, ezt nagyobb részben mi, nyugati turisták visszük oda.
A fiatalokat ez a tapasztalat inspirálta arra, hogy utazásaik során – és itthoni, hétköznapi életükben is – a lehető legkevesebb hulladékot hagyják hátra. Elismerték: visszásnak hathat az, hogy a környezet megóvásáról beszélnek, miközben a világot járva éppen az utazásaikkal hagyják a legnagyobb lábnyomot maguk mögött. Ugyanakkor azt vallják, nem kell lemondaniuk mindarról, ami örömet okoz nekik, tudatossággal jelentősen lehet csökkenteni a káros hatásokat. Éppen ezért elsősorban azokat a közlekedési eszközöket használják, amit a helybeliek is – repülőgépre csak akkor ülnek, ha az elkerülhetetlen, és ezt az elmúlt öt évben el tudták kerülni.
Ami a hulladéktermelést illeti: vallják, hogy mindez csak döntés kérdése. A szupermarketek helyett a termelői piacokat részesítik előnyben, így a helyi családokat támogatják. A termelőkkel beszélgetve pedig a hétköznapok kultúrájával is megismerkedhetnek.
A legnagyobb hulladékforrások kiváltására bevált módszereket fejlesztettek ki. A palackozott víz helyett mindenhol csapvizet isznak, még azokban az országokban is, ahol ez egyébként nem javasolt: ehhez UV-fényes víztisztító palackot használnak. A műanyag zacskókat mosható vászonzsákokkal, a csomagolt édességeket saját készítésű nassolnivalókkal váltották fel. Maguk készítik a tisztálkodószereket és a női higiéniás eszközöket is, a felesleges szállodai szolgáltatások igénybe vételét pedig, ahogy már említettük, kanapészörfözéssel kerülik el.
Sikerüket jól illusztrálja, hogy egy tíznapos utazásuk során mindössze 45 gramm hulladékot termeltek, és ezek nagy részét is a közlekedési jegyek adták.
A hulladékmentesség mára az egész életüket átitató filozófiává érett. Dóra rámutatott: a legtöbb hulladék az étkezéseinkhez kapcsolódóan keletkezik, és sokan ezen a téren a leginkább tanácstalanok. Éppen ezért állított össze egy zero waste szakácskönyvet, ami évszakról évszakra, a hulladékmentesség és a szezonalitás jegyében ad praktikus tanácsokat.
A páros utazásairól és életmódjáról saját weboldalukon részletesen is olvashatunk, blogjukban nemcsak bemutatják az általuk bejárt helyeket, de hasznos tanácsokat is adnak már az előkészületekhez is.
