„Gyerekkoromban két dolgot hallottam a stoppolásról: az egyik az volt, hogy régen mindenki stoppolt. A másik meg az, hogy eszembe ne jusson, mert meghalok” – olvasható a Grundaktív blog egyik posztjában, ez a két mondat pedig mindent elárul arról, mennyire ambivalensek az érzéseink a stoppolással kapcsolatban. Párás szemmel gondolunk vissza a régi szép időkre, a bensőnket feszítő izgalomra, ahogy álltunk az út szélén a haverokkal, hüvelykujjunkat feltartottuk és vártuk, hogy egy arra járó autós lefékezzen és elvigyen a célunkhoz. Néha versenyt rendeztünk, kinek állnak meg előbb. Diadalmasan vigyorogtunk, ha egy nyugati autó lassított le mellettünk, és nem bántuk, ha csupa por lett a nadrágunk szára, amíg a földön ücsörögve várakoztunk. Fiatalok és bohók voltunk, és az életet kalandnak fogtuk fel.
A hatvanas-hetvenes évek volt a virágkor. Még nem volt mindenkinek autója, de a vágy ott motoszkált bennünk, hogy menjünk. A Balatonra, fesztiválra, a városi diszkóba, barátokhoz, szerelmeshez a katonai eltáv alatt, hátizsákkal a táborba vagy egy szál fürdőruhában és papucsban a strandra, netán egyszerűen haza, ha elment az utolsó busz, a vonat. Mentünk még a nyolcvanas-kilencvenes években is, a bátrabbak az országhatáron túlra is. Aztán betört a kapitalizmus, a stoppolás izgalmát felváltotta a repülés izgalma, a világ kinyílt, mi viszont bezárkóztunk és korán megtanítottuk a gyereknek, hogy idegen autójába beszállni tilos. A világ túl veszélyes lett – vagy csak mi kényelmesedtünk el. Talán mindkettő.
A klasszikus stoppolás mindenesetre nagyrészt kikopott a hétköznapjainkból. Ám a szabadságra éhes fiatal nemzedékeknek van egy különös tulajdonsága: rajonganak a múltért. Bakelitlemezt hallgatnak, a nyolcvanas évek divatja szerint öltözködnek és Jack Kerouac nyomában rendhagyó utakra indulnak. Túl akarnak látni a kényelmes, mainstream világon, vérpezsdítő történetekre vágynak – történetekre, amiket hallanak, történetekre, amiket maguk élnek át.
Mert a stoppolás erről szól. Elsősorban nem az ingyen utazásról, hanem a megismerés vágyáról: hogy sosem tudhatod, kivel hoz össze a sors. De éppen ez a szép benne. Lehet, hogy a kicsit ijesztő tetkós fazon egy lágyszívű medve, aki mentett vadállatokat gondoz. Az egyszerű kamionosról kiderülhet, hogy egykor híres bokszoló volt, a konszolidált anyukáról meg, hogy minden évben Afrikában önkénteskedik. Az is megtörténhet, hogy nincs előzetes sztori, csupán egy ott alakuló, azáltal, hogy a sofőröd nem csak elvisz a célállomásig, de vacsorára invitál és felajánlja éjszakára a lakását szállás gyanánt. És ez bőven elég. Sőt.
A stoppolás a találkozásokról szól. A bizalomról. Arról, hogy néhány órára vagy napra beengedsz az életedbe egy idegent, adsz magadból egy darabot, és ettől rájössz, hogy a világ nem annyira sötét, mint gondoljuk. Persze, vannak veszélyei a stoppolásnak. Mind hallunk elborzasztó történeteket, és valóban, ahogy a marcona alakról kiderülhet, hogy végtelenül kedves, úgy a jól szituált illető is lehet egy pszichopata. De az esetek többségében nem ez a helyzet. Rengetegen járják a világot autóstoppal, egészen veszélyesnek gondolt vidékeken is. Az ismert magyar utazó, Vándorboy 13 évig stoppolt körbe a világban, többek közt Afrikában és Ázsiában. Sajó Tamás és Orodán Tamás, a Thomas the Traveller oldal szerzői Kirgizisztánon és Tádziskisztánon át stoppoltak, Szabó Virág, a Viri's travel bloggere pedig Indiába is eljutott. Bors Adriánt, a HungaroHitch verseny kiötlőjét egyszer 15 éves fiúk vették fel hókotróval egy hóviharban, a Follow the Whales párosa pedig videón dokumentálta Budapesttől Isztambulig tartó útját.
Egyikük sem titkolja, akadtak rázós helyzetek, de nem ez maradt meg bennük. Hanem mindaz, amire a stoppolás tanította őket: nyitottságra, türelemre, alázatra, önzetlenségre és arra, hogy segítséget kérni nem szégyen és nem kihasználás. Néha kiszolgáltatni magad másnak a lehető legjobb módja annak, hogy minél messzebb juss – bármi legyen is a cél.
Hasznos tippek kezdő stopposoknak
1. Válassz olyan helyet, ahol jól láthatnak a sofőrök és balesetmentesen félre tudnak húzódni, pl. benzinkút, buszmegálló, a város széle, autópálya kijárat.
2. Az egyes régiók és városok legjobb stoppos helyeinek megtalálásához használd a Hitchwiki oldalt.
3. Légy tisztában az útvonallal, ismerd ki magad a térképen.
4. Pakolj kompakt módon, de legyen nálad felszerelés minden időjárási eshetőségre, illetve elegendő étel, ital.
5. Maradj optimista, mosolyogj, sugározz magabiztosságot.
6. Hallgass a megérzéseidre: ha valaki nagyon nem szimpatikus, ne ülj be az autójába. Érdemes a rendszámot is feljegyezni.
7. Tanuld meg a csevegés művészetét – ez a kulcsa mindennek.
A cikk eredetileg az Ecoport magazinban jelent meg.
