Magvában holt próbálkozás lenne az újságíró részéről, ha megpróbálná Mérő László múlt heti veszprémi előadásán hallottakat teljes egészében átadni, hiszen az ELTE professzora számos hétköznapi, de olykor kivételes példát is hozott arra, amikor egy jelentéktelen mondat, vagy csak egy szó olyan mélyen érint meg valakit, hogy teljesen új irányvonalat szab az életének.
A Hétköznapi varázsigék című előadáson az Agórában több mint 200 ember gyűlt össze, hogy kézfertőtlenítés után, védőmaszkban meghallgassa Mérő Lászlót.
A 71. évét taposó tudós akár elindulhatott volna Oravecz Nóra, vagy Csernus Imre pályáján is, már ami a médiamegjelenéseket illeti, hiszen a szórakozott professzorra hajazó külseje, valamint pszichológiai előadásai bőven találna érdeklődőt a nagyobb országos médiumokban is. Mérő László viszont megmaradt egy sokkal egyszerűbb embernek, aki ha kell leegyszerűsíti a gondolatait, ha kell, a legmélyebb matematikai és pszichológiai összefüggésekre is rávilágít.
Az Agóra közel telt házas rendezvényén most az előbbit választotta, így pedig mindenki, aki meghallgatta egy igazi szellemi felfrissülést kapott péntek este.
De miért is Hétköznapi varázsigék?
Mérő László olyan egyszerű jelenségekre világított rá, mint amikor egy jókor, jó időben kimondott szó, vagy mondat olyan töltettel rendelkezik a befogadó szempontjából, ami segít átlendíteni a holtponton, adott esetben megváltoztatja egy cég filozófiáját a vezérigazgatón keresztül, vagy segít a sportolónak bevinni a mindent eldöntő tust a döntőben.
Mindehhez persze szükség van néhány olyan szerencsés együttállásra, ami lehetővé teszi, hogy a legáltalánosabb szavak és mondatok is varázsigeszerűen hassanak. Az egyik ilyen feltétel, hogy az ember átadja a kontrollt a másiknak, a „varázslónak”, azaz önmaga is segítsen megteremteni azt a közeget, ahol ez a „hipnózis” megvalósulhat. Ehhez elég, ha létezik két ember közt a feltétlen bizalom, ilyenkor szellemileg és lelkileg is megnyílunk a másiknak.
Mérő saját és környezete életéből is hozott példákat.
Még az 1950-es években volt Magyarországnak egy világbajnok futócsapata, akiknek Iglói Mihály volt az edzője, nagyban az ő munkájának is tulajdonítják a sikereket. Az edző minden versenyen a döntő pillanatokban bekiabált valamit a pálya széléről a futóknak, akik ettől olyan plusz erőt kaptak, amivel megnyerték a versenyeket. A történetben a legérdekesebb momentum, hogy a futók közül egy sem tudta felidézni, hogy mi volt az az ominózus mondat. Mérő elmesélte, hogy az ELTE-n a korábbi tanszékvezetője, a híres hipnóziskutató pszichológus dr. Bányai Éva felkereste az USA-ban élő trénert, hogy megtudja, mi volt az a mondat, ami a győzelemre sarkalta tanítványait. A válasz pedig: most tudsz erősíteni!
Tehát egy egyszerű mondattól képesek voltak plusz erőt kifejteni, lényegében úgy, hogy nem is értelmezték akkor a hallottakat, csupán a tudatalattiban maradt meg.
A hipnózis kérdése egyébként többször szóba került az előadáson, főleg Bányai Éva munkássága után. Ő volt az, aki ezt a pszichológiai kezelést kifordította oly módon, hogy a tökéletes ellazulás helyett pont, hogy éber állapotban tartotta a pácienseket, konkrét esetben szobabiciklire ültette őket. A kísérlet lényege az volt, hogy az agyat így is tudja befolyásolni a hipnotizőr, hiszen ilyenkor beszűkül gondolkodás és könnyebben befogadja a „varázsigéket”.
Egy másik, immáron személyes példát is hozott Mérő. Egy régebbi tanítványa az egyetem után egy milliárdos céget épített fel, sikert sikerre halmozott a gazdasági életben, mégis ezek ellenére Mérőtől kért segítséget, amelyek kimerültek egyszerű beszélgetésekben. Már a sokadik alkalommal ültek le így ketten, amikor kiderült, hogy a cégvezető legnagyobb dilemmája, hogy szeretné átadni fiának a vállalatot, viszont a gyerek – hiába végzett a legjobb külföldi egyetemeken – teljesen más irányba szeretné vezetni a céget. A beszélgetés során Mérőnek volt egy mondata, ami később derült ki, hogy varázsigeként működött: a gyereked egy másik ember.
Hogy mi áll e triviális megállapítás mögött? Az, hogy a cégvezető a 30 évvel korábbi önmagát szerette volna meglátni a fiában, de ez természetellenes és lehetetlen, Mérő pedig ezzel az egy mondattal világított rá erre és adott megnyugvást egykori tanítványának.
Az előadás nem volt mentes a humortól és öniróniától sem, talán ez is hozzásegítette ahhoz Mérőt, hogy egy teljes egészében hiteles és elgondolkodtató előadáson keresztül adja át gondolatait a veszprémi közönségnek, akik közül vélhetően többen elgondolkodtak azon a hazafelé tartó úton, hogy az ő életükben mikor és kitől kaptak ilyen varázsszavakat, amelyek megváltoztatták a dolgokat, vagy a dolgok látásmódját.
Képek: Mérő László Facebook
