Az elmúlt napokban több különböző információ jelent meg a sajtóban a Petőfi Színház igazgatói székére kiírt pályázattal kapcsolatban. A Magyar Távirati Iroda december végén még két pályázóról tudott, Oberfrank Pálról és Réthly Attiláról. A Veszprém megyei Napló kedden már három pályázóról tett említést, az előbbiek mellett Sopsits Árpádról, továbbá arról, hogy Réthly visszalépett, de mikor ezt a döntését meghozta, nem tudott a harmadik pályázóról. Az indexveszprémen szerda reggel pedig az jelent meg, hogy mivel hivatalos értesítést nem kapott, a megyei közgyűlés alelnöke továbbra is pályázóként tekint Réthly Attilára.
Hogy tisztázzuk a helyzetet, Réthly Attilát kérdeztük visszalépése okairól.
- Lehetséges, hogy azért lépett vissza, mert úgy tudta, ezzel Oberfrank Pál marad az egyetlen pályázó? Visszalépett volna, ha tud Sopsits Árpádról?
- Mikor döntésemet meghoztam, felhívtam Palit és közöltem vele, hogy kiszállok. Szerettem volna, ha tőlem értesül a dologról és nem a sajtóból. Azért is tartottam ezt fontosnak, mert ha én lettem volna Pali helyében, szomorúvá tett volna a kihívóm visszalépése, hiszen egy egészséges és szakmai versenyben elért győzelem vitathatatlan siker. Akkor valóban úgy tudtam, hogy ketten pályázunk, de Pali tudomásomra hozta, hogy Sopsits és Pozsgai is jelezte részvételét, így ne kapkodjam el a dolgot. Addigra azonban biztos voltam már abban, hogy elhatározásom helyes. Rájöttem, hogy mégsem akarok résztvenni egy olyan versenyben, ahol egy váratlan haláleset okán megüresedett színházigazgatói posztért zajlik a küzdelem, ráadásul úgy tűnik, van jelölt, akit mindenki szívesen fogadna. Mindezt persze lehetett már hallani korábban is, de annyi ostobaság és ócskaság kering szakmai körökben, hogy részt kellett vegyek a pályázaton ahhoz, hogy megtudjam, mi az igazság.
- Egy korábbi cikkünkhöz érkezett hozzászólások szerint csak Oberfrank Pálnak van esélye elnyerni az igazgatói széket, mivel Eperjes Károly is őt javasolta. Erről mi a véleménye?
- Szakmailag mindezt értelmezhetetlennek tartom. Azt viszont elhiszem, hogy Eperjes őszintén úgy gondolja, Oberfrankkal képes végigcsinálni, amit Bujtorral vállalt. Ami a hozzászólásokat illeti, tagadhatatlan tény, hogy a politika rátenyerelt színházi világunkra. Sokszor középszerű bizottsági tagok, népművelők, ilyen-olyan potentátok hitetik el magukkal, hogy értenek ehhez a rendkívül bonyolult szakmához, ezáltal pedig jogot formálnak a beavatkozásra. Hatalmasnak érzik magukat, mert az adófizetők pénzével ők gazdálkodnak. Ha a hatalom és a politikai középszer találkozik, az színházszakmai oldalon szürke langyosságot, vagy még annál is rosszabbat, tehetségtelenséget hoz magával. Ha pedig felsőbb utasításra történik minden, az félelmet és kiszolgáltatottságot teremt nemcsak színházi oldalon. Emlékezzünk csak az '50-es évekre! Sajnos számtalan hasonló, illetve erre emlékeztető példát látni az országban. Ez baj. Ennek véget kellene vetni!
Én azonban nem hiszem, hogy Veszprémben a helyzet most erről szólna. Szerintem csak arról van szó, hogy Eperjes - a másfél évvel ezelőtt kivívott bizalom jogán - szívesen folytatná a munkát, és kitöltené még az elnyert hátralévő időt. Hogy miért nem pályázott igazgatónak? Ezt nem tudom. Tény, hogy közös pályázatot nyújtottak be Palival, a nyilatkozatok legalábbis erről szólnak. Örülök, hogy Sopsits színrelépésével Oberfranknak esélye nyílt a szakmai küzdelemre. A pályázóknak barátsággal azt üzenem: tegyék nyilvánossá színházszakmai programjukat és közöljék pályázatukat az interneten, a szinhaz.hu oldalon, bizonyítva ezzel is, hogy nincs takargatnivalójuk.
