Gégé több évtizede jelen van a veszprémi köz- és kulturális életben. Hűséges típus, azok pedig megbíznak benne, akik őrá bízzák, hogy a számukra oly fontos történések folyamatában Gégé ragadja meg a pillanatot és zárja be egy fotó pixeleibe.
A Tánc Fesztiváljának szervezői közel harminc éve pontosan így tesznek. Gégé a kezdetek óta fotózza a fesztivál előadásait, ennyi idő alatt pedig több ezer kép született, kezdetben analóg filmtekercseken, ma már digitális formában.
Éppen ezért nem volt könnyű feladat kiválogatni a legjobbakat és kedvenceket ahhoz a fotókiállításhoz, aminek csütörtökön volt a megnyitója a Dubniczay-palotában a Művészetek Háza gondozásában és ahol Gégé huszonnyolc év alatt készített, táncosokat bemutató képeit mutatták be.
De ennél jóval többről szólt ez az alkalom. És talán éppen ez bizonyítja, hogy az ő neve már-már fogalom Veszprémben, hiszen képes volt egy hétköznap délután megtölteni barátokkal, ismerősökkel és tisztelőkkel a kiállítótermet. Ahogy erre Porga Gyula polgármester is rámutatott köszöntőjében, a beszélgetéseknek hatalmas ereje van, és jó megélni azt, amikor egy ember képes ilyen sok különböző személyiséget összehozni, beszélgetésre bírni ebben a rohanó és digitalizált világban.
A kiállított fotókról, pontosabban inkább az alkotófolyamat egészéről már Ladányi Andrea, Kossuth-díjas táncművésznő beszélt megnyitójában. Ő nemhogy párhuzamba állította, sokkal inkább összefűzte a tánc- és fotóművészetet. Ameddig az elsőnél a színpadon egy folyamatos mozgásban testesül meg a művészet, a fotós ezt a szűntelen áramló dinamikát zárja be a pillanatokba. A fotóművészet viszont nem abból áll, hogy valaki szerencsésen, jókor nyomja meg a gombot a fényképezőjén. Az ő alkotófolyamatuk döntések sorozatából áll. Hogy hol helyezkedik, mit hagy meg a képen és mit zár ki, mennyire exponál a táncosokra és mikor nyomja meg a gombot.
Az eseményen portálunknak nyilatkozott Gáspár Gábor is. Amikor arról faggattuk, mi az alkotói ars poeticája, ő csak annyit mondott, szeretné átadni az esztétikát az embereknek, ezáltal jó kedvre deríteni őket, pont olyanná, amilyennek saját magát is tartja: nyitottsággal a világra és szeretettel az emberek felé.


