Az est nem idegen a veszprémieknek, amit a meglehetősen szép számban összegyűlt közönség is jelzett. A nemzetközi folklór esteket idén már 3. alkalommal rendezik meg, az eddigi évek során pedig 18 ország produkciója érkezett a városunkba.
Kedd este Szibéria, Finnország és Spanyolország művészei léptek fel, s bár mind egy kicsit más karakterisztikájú műsort adtak, a közös pont, a régi párválasztási szokások, ősi mulatságok felidézése mindegyik előadásnak része volt.
A sort a 17 éve működő Sibirskie Uzory csapata nyitotta orosz, ukrán, kozák, tatár és cigány zenei dallamokkal és tánclépésekkel, hogy gyakorlatilag egész estére el is lopják a show-t. Némi vonakodással a nem saját gondolatért, de a szibériai táncosok produkcióját mégis csak az az idézet írja le a legjobban, ami a műsor egy pontján is elhangzott. „A természet lábakat ad nekünk és a művészet megtanít használni őket.” Márpedig itt olyan látványos lábtechnikát láttunk, ami leginkább a balett, és kiváltképp a méltán híres orosz balett sajátossága – talán nem is véletlen a párhuzam. Mindeközben pedig a tánc történetmesélő erejére sem lehetett panasz, a férfiak versengéséről és a női szívek elnyeréséről szőtt sztorikat csak az nem tudta kiolvasni a mozdulatokból, aki valami egészen mást figyelt. Mindemellett a zene is meglehetősen sokszínű volt ahhoz, hogy egy szórakoztató estben legyen része a jelenlévőknek.
Sokszínűség tekintetében a finn Siepakat együttes előadására sem lehetett különösebb panasz. A fennállásának 40. évfordulóját ünneplő csoport egyébként is színes palettáról dolgozik: 12 táncegyüttesük mellé 5 zenei szakasz is csatlakozik, összességében pedig mintegy 200 táncos ropja náluk, 3 éves kortól egészen a nyugdíjasokig.
Aki egyébként az északi életérzésért ment megnézni őket, az maradéktalanul meg is kapta, főként a zenei kalauzolás tekintetében. Hosszú, sötét éjszakák, a végre felbukkanó napot ünneplő vidám mulatságok juthattak eszünkbe a gyorsabb, pattogó ritmusú dallamok alatt, de a skandináv mitológia és hiedelemvilág, a vikingek portyázásai is felelevenedtek a szemünk előtt, miközben egy ponton egy kicsit délebbre eveztünk és úgy érezhettük magunkat, mintha az északnémet mézeskalácsházak között sétálnánk.
Az este utolsó fellépőivel aztán már tényleg délre hajóztunk, számomra azonban úgy tűnt, mintha Kolumbusz hajója megint eltévedt volna kicsit. A 15 éves Escola De Musica I Danses De Mallorca iskola néptáncosai jellegzetes spanyol táncokat hoztak, akik azonban arra számítottak – és bevallom őszintén, én is – hogy majd a flamenco szenvedélyes világát idéző műsort láthatnak, azoknak kicsit csalódniuk kellett. Való igaz, időnként felcsendültek azok a tipikus flamencos gitárszólamok, a piros ruhák is az andalúziai cigányokat és a spanyol torreádorokat idézték, érdekes módon azonban a Balkán és a görög Zorba világa sokkal többször visszatükröződött számomra mind a zenében, mind a viszonylag egyforma ide-oda forgásokban. De persze az is előfordulhat, hogy csak én vártam nagyon mást – a közönség nagy részének úgy tűnt, tetszik, amit lát.
A Nemzetközi Folklórestek ma este tovább folytatódnak immáron valóban balkáni néphagyományokkal.