Különleges körülmények között intett búcsút a játékvezetésnek Keszthelyi Tamás. Október 31-én, a Haladás FC és a Bicskei TC összecsapásán Szalai László játékvezető mellett a másik asszisztens a saját fia, Keszthelyi Krisztián volt. A lelátón családtagok és barátok is figyelemmel kísérték a búcsúmérkőzést, amely a pályán sem maradt eseménytelen: a találkozó hajrájában három piros lapot is felmutattak.
Nem mindenkinek adatik meg búcsúmérkőzés, főleg úgy, hogy azon a saját fiával lehessen együtt. Már ezért is megérte az elmúlt több mint harminc év
– fogalmazott Keszthelyi Tamás, akinek történetét az MLSZ Veszprém Vármegyei Igazgatóság hivatalos Facebook-oldala idézte fel.
A játékvezetés iránti érdeklődése az 1994-es világbajnokság után kezdődött. A döntőt vezető Puhl Sándor teljesítménye keltette fel a figyelmét, majd egy évvel később Németh Ferenc biztatására Keszthelyen jelentkezett játékvezetői tanfolyamra. Első küldése még a vizsgája előtt megérkezett, amelyet akkoriban postai levélben kézbesítettek. Egy Türje–Tekenye körzeti mérkőzésen állt először a vonal mellé, játékvezetői vizsgáját pedig 1996 áprilisában tette le.
Ősszel már a tapolcai csoportban folytatta a munkát, előbb Sabján Lajos, majd Takács Gábor irányításával. Az NB III-ban 1999-től asszisztensként, 2005-től játékvezetőként kapott feladatokat. A 2013-as átszervezést követően az országos harmadosztályú asszisztensi keret tagjaként tevékenykedett tovább. Pályafutása során összesen 447 NB III-as mérkőzésen működött közre, ebből 339 találkozón 2013 és 2026 között.
Fotó: Facebook/MLSZ Veszprém Vármegyei Igazgatóság hivatalos oldala
A csaknem három évtized alatt számos emlékezetes élménnyel gazdagodott. Különösen büszke egy Csorna SE–ZTE FC II mérkőzésre, amelyen a hazaiak fordulatos találkozón 4–3-ra győztek. A nehéz összecsapás után Bay Ferenc ellenőrtől dicséretet és 8,8-as osztályzatot kapott. Asszisztensként egy Győri ETO FC–Tatabánya mérkőzés több ezres közönsége, valamint egy Rapid Wien–Liverpool U18-as nemzetközi találkozó is maradandó emléket jelentett számára. Uraiújfalun pedig Palotai Károly értékelte a játékvezetői csapat teljesítményét, ami akkora megtiszteltetést jelentett, hogy a legendás szakember öltözőbe lépésekor a társaság tagjai alig jutottak szóhoz.
Példaképe, Puhl Sándor személyesen is fontos szerepet játszott a pályafutásában: 2013-ban, az első országos edzőtáborban találkozhatott vele Vecsésen.
A visszavonulás gondolata két évvel ezelőtt merült fel benne. Három sérülésből is visszatért, a legutóbbi felépülése csaknem fél évet vett igénybe, és rengeteg munkát követelt. Negyvenkilenc évesen úgy érezte, egy újabb hasonló kényszerpihenő után már nehéz lenne visszanyernie a szükséges fizikai állapotot. A nyári edzőtáborban Hanacsek Attilával egyeztetve hozta meg végleges döntését.
Az utolsó mérkőzés után az öltözőben Szarka Zoltán, az MLSZ Játékvezetői Bizottságának képviseletében köszöntötte, majd kollégái és barátai is elbúcsúztak tőle. A megható pillanatokat ünnepi vacsora és közös beszélgetés követte.
Nehéz volt, nem is tudtam könnyek nélkül megállni. A lefújás pillanatában talán még fel sem fogtam igazán. Majd amikor nem jön már küldés, akkor lesz igazán érezhető, hogy valami véget ért
– idézte fel a búcsú pillanatait.
Leginkább a mérkőzéseket körülölelő közös élmények fognak hiányozni neki: a készülődés, az öltözői beszélgetések, a találkozók utáni kikapcsolódás és az edzőtáborok hangulata. Hálás családjának, amely mindvégig támogatta, de köszönetet mondott korábbi mentorainak, a játékvezetői bizottságnak és valamennyi kollégájának is.
A labdarúgástól azonban nem távolodik el. Játékvezető-ellenőrként szeretné folytatni, emellett a fiatalok képzésében is részt vállalna, hogy több mint három évtized tapasztalatát adhassa át a következő generációnak.
A pályafutásuk elején járó játékvezetőknek három szóban foglalta össze a legfontosabb útravalót: elhivatottság, kitartás, alázat.
