Veszprém nemcsak a királynék, de a mesteremberek városa is volt hajdan. A tiszta víz közelsége miatt a patakhoz közeli utcákban telepedtek le azok, akiknek a munkájához elengedhetetlen volt a vízbőség. Így találtak otthonra itt a kékfestők is.
A város legjelentősebb és leghosszabb ideig működő kékfestő dinasztiája a Husvéth család volt. Amikor az 1830-as években elindították a manufaktúrájukat a mai Jókai utca 21. és 23. szám alatt, még nem sejtették, hogy majd egy évszázadon át ők öltöztetik sötétkékbe a környék népét.
Husvéth Lajos, a család utolsó kékfestőmestere valóságos intézmény volt Veszprémben. Műhelye – amelynek udvarán egykor nyolc-tíz méteres magasságból lógatták alá száradni a frissen festett, mintás kelméket – nemcsak a helyiek számára jelentett igazodási pontot. Még Bódy Irén textilművész is ide járt, hogy eltanulja a nyomódúcok és az indigó titkait a sokat látott mestertől. A kékfestés ugyanis nemcsak szakma, hanem kőkemény fizikai munka és afféle vizes alkímia volt. A mély kádakban megbújó festék, a hideg vizes öblítések és a titkos receptúrák mind a mesterek féltett kincsei közé tartoztak.
A kékfestés végét a modern textilipar megjelenése jelentette a huszadik század elején Ma pedig már nyoma sincs a hatalmas szárítóknak, és a kúpák is rég eltűntek az udvarokból. De a város nem felejt. A Husvéth család egykori háza mellett egy meredek, szűk kis közt találunk, ez a mai Festő utca, ami nem festőművészekről, hanem a kékfestőkről kapta a nevét.
