Veszprém városa minden évben kiemelt figyelemmel ismeri el azokat az orvosokat, akik életüket a közösség egészségének szentelik. A Perlaky-díj, amely Dr. Perlaky József egykori kiváló orvosnak állít emléket, a legmagasabb helyi elismerés az alapellátásban dolgozó szakemberek számára. Az idei díjátadón nemcsak a kitüntetett egyéni szakmai útját méltatták, hanem magát a háziorvosi hivatást is ünnepelték a jelenlévők.
Az eseményen elsőként Dr. Steinhof Gábor, korábbi Perlaky-díjas háziorvos, címzetes főorvos osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Visszaemlékezésében felidézte a közös egyetemi éveket és a pályakezdést, majd rávilágított az orvosi hivatás mélyebb társadalmi szerepére. Kiemelte, hogy a régi időkben a falvakban a pap, a tanító és az orvos jelentették a közösség tartóoszlopait, és az orvos feladata ma is az, hogy összefogja és alázattal szolgálja a rá bízott embereket. Hangsúlyozta, hogy az alapellátás a hazai egészségügy bástyája, amely nélkül az egész rendszer összeomlana. A betegek számára a háziorvos egyfajta menetirányító, aki az évtizedek alatt felépült bizalomra támaszkodva utat mutat az orvoslás tengerében. Hitvallása szerint a gyógyítás nem egyszerű munka, hanem igazi hivatás, amely csak őszinte elkötelezettséggel és felelősséggel végezhető.
A díjat átvevő Dr. Berki Emília meghatódottan mondott köszönetet a városvezetésnek, a felterjesztőknek, munkatársainak – külön kiemelve egykori és jelenlegi asszisztenseit –, valamint családjának, akik mindvégig erőt adtak számára a mindennapi küzdelmekhez. Visszatekintve több mint öt évtizedes pályafutására felidézte az 1973-as esztendőt, amikor a belgyógyászati osztályon kezdte meg munkáját. Egykori főorvosának tanítását, miszerint "mindig az egész embert figyeljék", a mai napig szem előtt tartja praxisában. A doktornő őszintén mesélt a karrier és a család közötti nehéz választásokról is. Amikor fiatal édesanyaként a rengeteg ügyelet és egy megterhelő, csoportvezetői kinevezés, valamint a gyermekei között kellett egyensúlyt találnia, fia biztató szavai adtak neki erőt, aki arra kérte, tegye továbbra is azt, amit szeret, ők pedig majd kibírják valahogy.
Bár érettségi előtt a színművészeti pálya is megkísértette, olyannyira, hogy egy-egy sikeres szavalóverseny után magyartanára már a jelentkezési lapot is elé tette, végül kitartott hatéves kora óta dédelgetett álma, az orvoslás mellett. A kilencvenes években választotta a háziorvosi hivatást, és ahogy fogalmazott, a mai napig boldog embernek tartja magát, mert azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. Arra a betegeitől is gyakran kapott kérdésre, hogy meddig tervezi még a rendelést, Reményik Sándor soraival válaszolt: addig szeretne a végtelenbe síró hegedű lenni, amíg a Művész le nem teszi a vonót.
Dr. Berki Emília középiskolai tanulmányait a Veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezte, majd az érettségi után, 1967-ben felvételt nyert a Szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Orvosi diplomájának 1973-ban – summa cum laude eredménnyel - történő megszerzésétől kezdve Veszprémben, a veszprémi betegekért dolgozott.
Széleskörű szakmai tapasztalatokat szerzett a Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház Rendelőintézetének dolgozójaként, illetve a belgyógyászati osztály orvosaként. 1978-ban szakvizsgázott belgyógyászatból jeles eredménnyel.
1983-ban a Rendelőintézet belgyógyász csoportvezető főorvosává nevezték ki, ahol egyúttal a város területéhez tartozó települések betegeinek felülvizsgálatát is ellátta. E munkakörben került közelebbi kapcsolatba az alapellátással és a háziorvosi feladatokkal. 1992-ben arra az elhatározásra jutott, hogy a jövőben háziorvos szeretne lenni, mert ott tudja legjobban kamatoztatni a megszerzett tudását és tapasztalatát. 1997-ben háziorvostan, majd 1999-ben üzemorvostan szakvizsgát szerzett.
1993. november 1. napja óta vállalkozó háziorvosként látja el a hozzá tartozó veszprémi betegeket. E több, mint 30 év odaadó munkájával nemcsak gyógyított, hanem valódi biztonságot és emberi törődést is adott betegeinek.
Munkáját mindig lelkiismeretesen, türelemmel és mély emberséggel végezte. Nemcsak kiváló szakember, hanem olyan orvos is, akihez bizalommal és nyugalommal fordulhat mindenki. Hivatása iránti elkötelezettsége és kitartása példaértékű mind a kollégák, mind a betegek számára. Betegei szerint gyógyító munkája mögött mindig ott volt a figyelem, a kedvesség és az őszinte törődés.
Elhivatottságát és a szakma szeretetét mutatja az is, hogy lánya, Réka is a háziorvosi pályát választotta hivatásául.
