Önt mindig makulátlan öltönyben, díszzsebkendővel és elegáns nyakkendőben látjuk, mindegy, hogy éppen a Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgatójaként, vagy a vármegyei iparkamara elnökeként találkozunk. Év elején viszont az egyik interjújából megtudhattuk, hogy ezt az öltözetet időnként lecseréli vívóruhára és az üzleti világ helyett a páston igyekszik sikereket elérni.
Egy cégvezetőnél elengedhetetlen a folyamatos megújulási képesség és az innováció. Az innovációnak sok területe van, így például vállalatvezetési, technológiai, termékfejlesztési, PR és marketing vagy szervezetfejlesztési innováció. De a sorban van még egy, ami különösen fontos, ez pedig a perszonális innováció. Idézőjelbe téve, azt szoktam mondani, hogy a cégvezető egy nehéz nap után este „meghal”, de reggelre fel kell támadnia. Ha a vezető nem képes a megújulásra és a mindennapi frissességre, akkor ez az általa vezetett szerveztre is negatívan hat. Hogy az ember miben találja meg a saját innovációját, az egyénfüggő. Én a sportban, azon belül is a vívásban.
Miért pont a vívás? Miért nem mondjuk a fallabda?
A vívásban egyszerre van jelen a mozgás, a taktika, a türelem, az alázat, a kitartás, a koncentráció és az ellenfél – nem ellenség – tisztelete. Egy vesztes asszó után is tisztelgünk a sporttársunk előtt, pár perc múlva pedig újra a pástra kell állni és újra meg kell vívnunk a csatánkat. Meg kell tanulnunk, hogy egy vesztes asszó után is újra fel kell állnunk. Sok párhuzam van a vívás és egy cég vezetése között.
Itt vagyunk Herenden, a manufaktúra kiállítótermében. Az első gondolat, ami eszembe jutott, amikor beléptünk, az a luxus. Ön hogyan definiálná ezt a fogalmat?
Én nem a luxus oldaláról közelíteném meg az alkotásainkat. A Herendi porcelán megvásárlása egy döntés eredménye, nem magunknak vásároljuk azt, hanem az unokáinknak. Akinek elkölthető pénze van, és itt nem feltétlenül a luxusra elkölthető pénzre gondolok, az hoz egy döntést, hogy azt a saját értékrendje alapján mire fordítja, például karórára, autóra, utazásra, bútorra, ékszerre, egyéb hobbijára, vagy éppen Herendi porcelánra. Utóbbi egy olyan döntés, amellyel megajándékozom magamat, önidőt adok magamnak, feltöltöm a lelkemet és egy kicsit megtisztelem, megnyugtatom magamat. Hiszen egy Herendi porcelánból elfogyasztott kávé mindig sokkal ízletesebb, mintha azt egy egyszerű bögréből innánk meg. A Herendi az elegancia és a kényeztetés szimbóluma. Sőt, képes formálni, alakítani a kapcsolati és az üzleti tőkénket is. Képzelje el, amikor két ember ismeretlenül leül egy asztalhoz és még nem sikerült elindítaniuk a beszélgetést, de ott sorakozik előttük egy impozáns Herendi étkészlet. Ilyenkor máris adott a közös téma, hogy mi van előttük az asztalon. A beszélgetés aztán terelődhet teljesen más mederbe, de fontos, hogy azt a porcelán indította el. A Herendi porcelán kapcsolatot teremt, amely idővel bizalommá fejlődik, a bizalom pedig sikeres üzleti együttműködésekké transzformálódik.
Elképzeltem, ahogy sorban állnak a nyakkendős üzletemberek a kasszánál emiatt.
A mi vásárlóink javarészt a harmincöt év feletti visszatérő hölgyek, akiknek van már ismeretük a Herendi porcelánról. Aki egyszer vásárolt Herendit, az vissza fog térni. Humorosan azt is szoktuk mondani, hogy az urakra nekünk addig van szükségünk, amíg a bankkártyájukat odaadják a párjuknak. Ezért vannak olyan boltjaink, ahol kialakítottunk kifejezetten férfi-sarkokat, ahol ők kényelmesen megvárhatják, amíg kedvesük kiválasztja a család Herendijét.
Szétnézve a kiállítótérben nemcsak étkészletek vannak, hanem sok állatot és érdekes emberi alakot ábrázoló figura is. Mintha a tradíció és az innováció keveredne. Nem zavarja össze mindez a vásárlókat?
A Herendi Porcelánmanufaktúra 16 ezer fehér formával, 4 ezer festett mintával, 64 millió különböző alkotással rendelkezik. Ennek ellenére évente 300-400 új alkotás születik a manufaktúra falai között. Lényegében naponta egy új Herendi porcelánnal lepjük meg a világot. Nekem meggyőződésem, hogy manapság a tradíció önmagában már elegendő. Egy kétszázéves manufaktúrának folyamatosan meg kell újulnia, innovatív gondolatokkal kell a vásárlói előtt megjelennie. Ehhez viszont Herenden úgy állunk hozzá, hogy soha ne veszítsük el a gyökereinket. Folyamatosan azokból az értékekből, mintákból merítünk, amelyekkel több évszázada dolgozunk. Persze elengedhetetlen, hogy ezeket a mintákat hozzáigazítsuk a XXI. század trendjeihez. Herend olyan, mint egy évszázados tölgyfa – erős gyökerekkel rendelkezik, de ezekből folyamatosan friss hajtások nőnek ki. Nem akarjuk a múltat aprópénzre váltani, keressük az újat, keressük a jövőt. Talán ez az, ami megkülönböztet minket sok másik európai manufaktúrától.
Hogyan születik meg egy új forma?
Négy szempontot tartunk szem előtt a termékfejlesztési munkánk során: az eladhatóságot, a gyárthatóságot, a gazdaságosságot és a művészeti értéket. Ebből az első három az objektivitáson nyugszik, viszont a negyedik, a művészeti érték már a szubjektív kategóriába tartozik. A heti rutinunk része, hogy összeül a termékfejlesztési zsűri, amelyet a különböző egységek vezetői és én alkotunk. Ezen a szűrőrendszeren csak olyan alkotásokat engedünk át, amelyekről tudjuk, hogy évszázadok múlva sem kell majd szégyenkeznie a minket követő generációknak. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy hatvan országgal van kereskedelmi kapcsolatunk, ezért, amikor egy új alkotást fejlesztünk, az ötletek is több irányból érkeznek. Ezek pedig felerősítik egymást, hiszen például egy Japánból érkezett ötlet izgalmas lehet egy amerikai vevő számára, egy karibi elképzelés pedig megragadhat egy arab partnerünket. Elvárás viszont minden alkotással szemben, hogy az stílusteremtő legyen. Ne mi kövessünk másokat, hanem mások kövessenek bennünket!
Mi az oka annak, hogy a jelenlegi portfólióban, ami itt a kiállótérben is látható, feltűnően hangsúlyosak a természet ihletésű termékek? Szemben velünk egy hiúz figyel, de főnixmadár, sárkány és teknős is van itt.
Mi abból a gondolatból indulunk ki, hogy a természet és a Gondviselés tökéleteset alkot. Ezért, ha a természetre tekintünk, abból végeláthatatlan ihletet lehet meríteni. A városokba szorult emberekben él a vágy, hogy újra természetközeli állapotba kerüljenek, mi pedig a porcelán formáin, mintáin keresztül tudjuk ezt az érzést közvetíteni az otthonokba is.
Két évtizede vezeti a manufaktúrát, de fel tudja még idézni az első élményt a Herendi porcelánnal?
A nyolcvanas évek elejére kell visszamennem. A családunknak volt egy féltve őrzött Herendi étkészlete. Nagyon ritkán, csak ünnepnapokon terítettünk meg vele. Ma már tudom, hogy ez hiba volt, hiszen a Herendi akár naponta is használhatjuk, így minden napot ünneppé tudjuk varázsolni. Akkoriban döntöttek úgy szüleim, hogy panelből családi házba költözünk. Ha jól emlékszem, a lakásunk ára 750 ezer forint volt, a ház pedig 1 millióba került. A különbözetből pedig mindenfajta kölcsönök után is hiányzott még valamennyi. Ekkor került elő a szekrényből a Herendi étkészlet. 35 ezer forintért tudtuk eladni, ez akkoriban hatalmas összeg volt. Így viszont összejött a pénz a családi házra. Tehát gyerekfejjel szembesültem azzal, hogy egy Herendi valójában mekkora értéket is képvisel. A nagyságrendek változnak, de a Herendi ma is nagy érték.
Van kedvence a mostani kollekcióból, amihez különleges emlékek, érzelmek kötik?
A Herendi sárkány. Ez egy nagyon komplex alkotás. A keleti gondolkodás szerint egy sárkány csupa jó tulajdonságokat hordozó állatok jegyeit viseli. A Herendi sárkány orra teve, a füle bivaly, az agancsa szarvas, a hasa kagyló, a farka kígyó, a mancsa tigris, a karma sas, a szeme pedig démoni. Az uraknak szoktam tanácsolni, ha egy nap nem tudtak virágot venni a kedvesüknek, akkor hazatérve csak annyit mondjanak, hogy „drágám, te egy sárkány vagy”. Ezzel lényegében egy bóksorozatot indítanak el, mert a Herendi sárkány csupa jó tulajdonságot hordoz, így a megjegyzésük egyszerre dicsérő és bókoló. De a sárkány mellett nagyon divatos és közel áll hozzám a tradicionális türkiz-platina Apponyi-mintánk is. Ennek az eredete 1932-ig nyúlik vissza, Apponyi Albert volt az első vásárlója. Ezt a mintát mi újragondoltuk, re-dizájnoltuk, így egy olyan szervizdekort kaptunk, amely rendkívül fiatalos, modern, ugyanakkor értékkel bíró alkotást hordoz.
Sokszor tűnik fel Herendi akkor is, amikor valamilyen díjat adnak át, vagy legutóbb egy bálban voltam, ahol a tombola fődíja volt egy Herendi váza.
Természetes, hogy egy versenynek, vagy egy rendezvénynek a győzteseit a szervezők valamilyen kiemelkedő értékkel szeretnék jutalmazni. Magyarországnak pedig az egyik legmeghatározóbb értéke a Herendi. A kiválóságoknak kiválóság jár.
Ezek után hogyan élte meg azt a pillanatot, amikor a Forma-1-es Magyar Nagydíjon a díjátadó ceremónián Lando Norris véletlenül eltörte a győztesnek járó Herendi trófeát?
Nem voltam jelen a versenyen. Ha tehetem, akkor vasárnaponként szeretek otthon megpihenni és néha csak mezítláb állni a saját gyepemen. Az a bizonyos vasárnap is ilyen volt. Feleségem viszont nézte a díjátadót és ő szólt nekem, hogy összetörték a Herendi trófeát. Az első gondolatom az volt, hogy ez lehetetlen. Szerencsére mi mindig előre gondolkodunk, úgyhogy erre is volt forgatókönyvünk. Legyártottuk újra és komoly nemzetközi sajtóérdeklődés mellett ismét átadtuk Max Verstappennek, a verseny győztesének a neki járó trófeát, ahol jelen volt Lando is. Sőt, az egész folyamatra felépítettünk egy marketing menetrendet, amelyet fegyelmezetten végrehajtottunk és ami odáig fejlődött, hogy a szerencsétlen eset okozója, Lando Norris a következő évben ellátogatott személyesen a manufaktúrába, ahol egy nagyon kellemes és pozitív embert ismerünk meg benne. Gondoljon bele, az idei Forma-1-es világbajnok egy egész napot arra szánt, hogy velünk együtt legyen Herenden. Kipróbálta a porcelán festést is, fel is ajánlottam neki egy porcelánfestői állást. Még nem jelentkezett, várom. Az akkori futamon pedig Herendi-mintás sisakot viselt, amit utána jótékonysági célra elárvereztünk, az összegből pedig a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét támogattuk. Egy szerencsétlen vasárnap délutáni trófeatörésből egészen addig el lehet jutni, hogy a vakok és gyengénlátók számára hangoskönyvek és más, őket segítő alkalmazások készüljenek. Ez is bizonyítja, hogy Herend egy külön világ – embereket, kontinenseket és évszázadokat köt össze a maga értékével.
Azt már tudjuk, hogy hétvégén mit szeret csinálni, de hogyan indul egy átlagos napja?
Reggel megiszom a kávémat otthon egy visszafogott bécsi rózsás Herendi csészéből. Utána kiválasztom a nyakkendőmet, amelyet aznap viselni fogok. A nyakkendő színét és jellegét a hangulatom, az aznapi események, a kivel való találkozás határozza meg. Ezt követi a „zsilipelés”. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Veszprémből járok Herendre és Herendről Veszprémbe, az út körülbelül 10-12 perc, amit zsilipelésre szoktam használni. Ez az a köztes időszak, amikor a magánéletből megérkezem a közéletbe, este pedig megpróbálom vissza zsilipelni magamat az otthoni légkörbe. Néha sikerül, néha nem, a fejemben mindig ott van a Herendi Porcelánmanufaktúra, 32 éve együtt élek vele. A manufaktúra a második feleségem, de csak a második, előtte ott az otthoni valódi, első feleségem.
Ha a napközbeni találkozókon, tárgyalásokon megkínálják kávéval és azt nem Herendiben szervírozzák, mit érez?
Én ebből nem csinálok problémát, illedelmesen elfogadom és megiszom, meg is dicsérem, de valahol azt is gondolom, hogy bizony Herendiből még ízletesebb lett volna. A csésze típusát mindig kárpótolja a vendéglátóm kedvessége. Kiváló emberekkel találkozom és a jó emberek társaságát igyekszem keresni.
Két szervezet élén is vezető szerepet tölt be, a manufaktúrában vezérigazgató, a Veszprém Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamarában pedig az elnöki székben ül. Ön szerint milyennek kell lennie egy a jó vezetőnek?
Egy vállalatvezetőnek egyensúlyt kell kialakítania az erélyesség, az engedékenység, a stratégiai és az operatív gondolkodás között. Egy vezetőben legyen jelen folyamatosan az alázat, a másokra való odafigyelés, a határozottság és a megújulásnak a képessége. Tájékozott és nyitott legyen a világra, éljen benne a jót tenni akarás, napi szinten pedig ne féljen belefolyni az operatív munkába. Az is lehet, hogy ez a típusú ember még meg sem született, viszont aki ezeket a tulajdonságokat egyszerre hordozza magában, vagy a felsoroltakból több is megvan benne, akkor az a szervezet, aminek az élén áll már nyert.
Vezetőnek lenni viszont egy magányos szerep, a vezető sokszor marad magára. A kritikus döntések pillanatában nem szólal meg a telefon, mindig a saját magányában kell a felelős döntését meghozni, bármennyire is nehéz az. És itt sokszor nincs utóvizsga, a tisztességben legalábbis biztosan nem.
Iparkamarai elnökként mit gondol a térség vállalkozóiról? Nyitottak azokra az elvekre, amiket ön képvisel, vagy inspirálódnak abból a kreatív gondolkodásból, ami Herenden zajlik? Elvégre a politikai döntéshozók is kimondták: legyen Veszprém és a Bakony-Balaton régiója az ország kreatív iparának motorja!
Hosszú évek tapasztalata mondatja velem, hogy a vármegyében kiváló cégvezetők, egyben kiváló emberek mozgatják a gazdaságot. Ami pedig talán még fontosabb, ezekkel az emberekkel együtt egy nagyon erős közösséget is létrehoztunk. Mindegy, hogy egy nagyobb üzleti fórumon vagyunk együtt, vagy csak másodmagunkkal, mindig megjelenik az együtt gondolkodásnak az érzete, ami amellett, hogy engem rendkívül pozitív érzésekkel tölt el, a gazdasági kihívásoknak való megfelelés szempontjából is nagy fegyvertényünk.
A Veszprém vármegyei vállalkozók kiválóságát mutatja az is, hogy kihívásokkal teli gazdasági környezetben kell megállni a helyüket, úgy, hogy vállukon hordják a munkavállalóik iránti felelősségük terhét és a nemzetgazdaság finanszírozását. A gazdasági válság periódusok mára felgyorsultak és mindegyik más-más sajátossággal bír, mint a korábbi. Új tünetekre kell megfelelő terápiát találniuk. Az orosz-ukrán konfliktussal négy évvel ezelőtt kezdődött háború mára már világméretűre duzzadt. Kialakult egy világrészek között dúló katonai-, gazdasági-, informatikai- és kommunikációs háború. A vállalkozásoknak beszállítói oldalról szembesülniük kell az inflációs nyomással, az ebből adódó ár-, és bérháborúval, jelen van az energia válság, és az exportáló cégeknek tavaly szembe kellett nézniük a forint erősödéséből fakadó árbevételi csökkenéssel is.
A vármegyei vállalkozók ebben környezetben teszik a dolgukat, lelkiismeretes munkával tartják fenn a munkahelyeket és járulnak hozzá az ország gazdasági jólétéhez. Csak elismerés és gratuláció illeti őket.
Fontosnak tartom úgy a Herendi Porcelánmanufaktúrában, mint a vármegyei vállalkozók körében is a „nagykoalíciós” vezetés megvalósítását. Azaz addig egyeztetünk különböző kérdésekben, ameddig mindenki számára elfogadható eredmény nem születik. Büszke vagyok a vármegyei vállalkozók csapatára, akikkel erre képesek vagyunk, ugyanakkor érzem a felelősség súlyát, hogy meg tudjak felelni a vállalkozóknak és ezeknek az elvárásoknak.
Mi hajtja előre még ennyi év után is?
Én hiszek az eleve elrendelés elvében. Abban, hogy minden embernek az élete során egy meghatározott életutat kell bejárnia. El kell jutnia A pontból B-be. Ugyanakkor a másik elv, amit magaménak érzek, az a szabad akarat elve. Ezt a kettőt pedig úgy fordítom le magamban, hogy az ember élete során eljut valahova, de hogy ezt egyenesen teszi meg, vagy kacskaringós úton, az már a saját szabad akaratából adódik. Teszem a dolgomat, járom az utamat.
Hogyan fordítja le ezt a gondolkodást a Herendi Porcelánmanufaktúra mindennapjaira?
Hiszek abban, hogy a manufaktúra is járja a maga útját, halad évről-évre egy magasabb minőségi állapot felé. A manufaktúra falai között sorban állnak az évtizedek, a következő évtized mindig türelmesen várja a maga sorát. Hiszen Herend volt, van és lesz is.
Mi nem csak műalkotásokat készítünk, amelyeket értékesítünk, de márkát is építünk. Munkám meghatározó része a márkaépítés és a profitorientált gondolkodás, hiszen közel hétszáz munkavállalónk megélhetéséről gondoskodunk. Amikor az ember cégvezetőként maga mögött tudhat egy sikeres esztendőt, mint amilyen a tavalyi is volt, akkor az csupán egy másodpercig öröm, hiszen utána el kell kezdeni dolgozni a következő üzleti esztendőn. Az elért eredmény nem más, mint „big yesterday”, a sikerek bázis számokká változnak, amelyet a következő évben meg kell haladni.
A Manufakturának a stratégiája három lábon áll. Ezek közül az első a gazdasági társaságként való működés, hiszen semmilyen állami, vagy egyéb támogatást nem kapunk, a saját lábunkon kell megállnunk. Ez a kőszikla, ez a Petrus, ez az a gazdasági alap, amire építjük a stratégiai pillérünk másik lábát, az értékteremtést és értékmegőrzést. Mondhatnánk úgy is, hogy társadalmi felelősségvállalást. Ezért tartunk fent saját erőből egy szakmai középiskolát, látogatóközpontot, múzeumot, és ezért járjuk a kiállítótermeket minden hónapban kulturális kiállításainkkal, Magyarországon és külföldön egyaránt ez utóbbin keresztül élen járunk az országimázs építésben is. Végül a stratégiánk harmadik pillére a szolidaritás. Szolidaritás a világgal, országgal, a herendi közösséggel szemben.
Az elmúlt évtizedek alatt számos menedzsment alapelv alakult ki bennem, amelyet a mindennapi munkámban is használok. Nekem az egyik ilyen, hogy a csatát már a csata előtt megnyerik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármilyen projektbe belekezdek, előtte felmérem a belső és külső erőforrásainkat, és csak akkor vágok bele, ha tudom, hogy azt sikeresen meg fogjuk nyerni. Ez egyfajta folyamatos előre gondolkodás képessége is. Én és a vezetőtársaim is igyekszünk mindig a jövőben gondolkodni, amikor pedig eljutunk a jövő időpontjához, akkor csupán annyi a dolgunk, hogy végrehajtjuk azt, amit a múltban már higgadtan átgondoltunk. Azt pedig, hogy ez mennyire sikeres, a számok majd bizonyítják. Minden és mindenki számokban mérhető. Ez adja adott esetben a vezető legitimációját is.
Belegondolt már abba, mi lesz, ha nem ön vezeti a Herendi Porcelánmanufaktúrát?
Van egy utcanévtábla kifüggesztve itt a manufaktúra aulájában. Két szám szerepel rajta: 1826, az alapításunk éve, amelyet egy nyíl követ, amely a Herendi Porcelánmanufaktúra másik házszámára mutat, amely nem más, mint a végtelen. A mai kor emberei, köztük én is nem vagyunk mások, mint a két szám közötti nyílon ülő emberek. Az a dolgom, hogy többet hagyjunk hátra az utókorra, mint amennyit elődeinktől kaptunk. Herendnek nemcsak kétszázéves múltja, hanem kétszázéves jövője is van.
