A 2022 óta biennálé rendszerben – a Kortárs Ékszerművészeti Biennáléval váltásban – megrendezett Tavaszi Tárlat idei hívószava, az arborétum megihlette a művészeket, a felhívásra ugyanis háromszázötvenen jelentkeztek, akik közül százkét művészt válogatott be a szakmai zsűri. Az alkotások külön-külön is foglalkoznak a meghirdetett témával, azonban a kiállítás mint egység is üzenetet hordoz – tudtuk meg Dohnál Szonja kurátortól.
Az arborétum ugyanis – ahol különleges fákat, cserjéket, növényeket gyűjtenek, rendszereznek és mutatnak be – párhuzamba állítható a Művészetek Háza tevékenységével, ahol kortárs műalkotásokat gyűjtenek, rendszereznek és mutatnak be. Ahogy egy arborétum nagyon sokféle, különleges fajt foglal magába, melyek a természetben nem találkoznának egymással, úgy a Tavaszi Tárlat is sokszínű, anyaghasználatban és gondolatiságban is merőben eltérő munkákat helyez közös kontextusba.
A Várgalériában található műtárgyak változatos anyaghasználattal, különleges megoldásokkal lepik meg a nézőt, és gondolkodásra hívják a galérialátogatókat.
Nagyon izgalmas Takács Emese Gyökereink című műve. A művész a textilbe ültetett fűmagokat, amik kicsíráztak, kinőttek – a kezdetben homogénnek látszó anyagra az életteli fű zöld színnel rajzolta ki a kalotaszegi puzsákat és a matyó életfákat megidéző hímzésmintát. A növényzet azóta elszáradt, megsárgult, most ebben a formában láthatjuk a 2023-ban indított projektet, idővel pedig az elbomló fű kipotyog majd, és nyom nélkül eltűnik – az alkotás szépen bemutatja az életet és annak végességét.
Takács Emese: Gyökerek
Különlegességnek számítanak Jámbor Zsóka klorofilnyomatai (Quiltic): a chili levelekre készült képecskék azt mesélik el, milyen szerepet töltött be az Azték Birodalom kultúrájában a chili növény. A zöld leveleket műgyanta lapokba öntötte az alkotó, ezzel biztosította az időtállóságukat és gondoskodott a színek változatlanságáról.
Jámbor Zsóka: Quiltic
Zavarba ejtő Bátai Sándor Jelek című munkája: a huszonegy, falra helyezett korong megidézi az erdészeti múzeumok fametszeteit, önmagában is egy különleges gyűjteményt alkot. Első ránézésre a korongok korrodált fémtárgyaknak tűnnek, valójában azonban öntött és merített papírból készültek fa, föld és homok hozzáadásával.
Bátai Sándor: Jelek
A Magtárban a zirci Szín-Vonal Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak kiállítását láthatjuk. Az iskola jó kapcsolatot ápol a Művészetek Házával, és a gyerekek a zirci arborétum közelségét kihasználva több hónapon át dolgoztak a tárlatra beküldendő anyagon Gurobi Bernadett tanárnő vezetésével. A tanulók bevonása nemcsak a művészeti utánpótlás-nevelés miatt fontos: a Szín-Vonal és a hasonló küldetéssel rendelkező intézmények ugyanis nemcsak a jövő alkotóit, hanem a galériák közönségét is kinevelik, hiszen a szépérzéket, a kritikai gondolkodást, nyitottságot, kreativitást fejlesztik.
zirci Szín-Vonal Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak munkái
A Dubniczay-palota barokk termeiben különböző fotó- és digitális technikákkal készült alkotásokkal találkozhatunk. Különösen érdekesek azok a képek, amiket nem fényképezőgéppel, hanem más fotóművészeti megoldássokkal hoztak létre a művészek. Holló Zsuzsa díjnyertes alkotása (Flóra I.) azért bravúros, mert kamera nélkül különösen nehéz színes és nagy méretű képet létrehozni. Zsuzsa egy tulipánt helyezett fényérzékeny papírra, megvilágította, majd előhívó folyadékban csalogatta elő a végleges látványt – fotogramján a növény minden részlete jól megfigyelhető.
Holló Zsuzsa: Flóra I.
Hasonló logika mentén dolgozott Buzássy Honóra, aki maradék fényérzékeny papírokat helyezett el a kertjének különböző helyein: növények, kerti berendezések alá, fű közé. A fényérzékeny papírdarabkák egy hétig pihentek a szabadban, hogy az előhívás után megjelenjenek rajtuk a különböző részletek. Szemben Holló Zsuzsa tudatosan megalkotott, kontrollált fotogramjával Buzássy Honóra Az én kertem című munkáját a véletlenek alakították, az alkotó nem lehetett biztos benne, mi látszódik majd a képeken, de épp ezzel a bizonytalansággal ragadta meg a természet esetlegességét.
Buzássy Honóra: Az én kertem
A nagyterem falait hagyományosabb, klasszikus technikákkal készített művek díszítik, sok közülük a Veszprémi Művész Céh tagjainak alkotása. A tér közepén plasztikákat is találunk – különösen izgalmas Horváth Gergely T84 című munkája. Gergely asztalos műhelyekből gyűjtötte össze a hulladék rétegelt lemezeket, amiket formára vágott és összeragasztott. Így hozta létre a fatörzset ábrázoló művet. Tehát a fából készült termékből (a rétegelt lemezből) építette vissza a fa eredeti formáját, ami izgalmas kérdéseket vet fel ember és természet viszonyáról. Például arról, hogyan próbáljuk meg helyreállítani az általunk kiirtott erdőket, vajon képesek vagyunk-e visszahozni azt, ami már elpusztult?
Horváth Gergely: T84
Érdemes ezzel a nyitottsággal bejárni a Tavaszi Tárlat helyiségeit: ne válaszokat várjunk, hanem inkább azt keressük, milyen kérdések merülnek fel bennünk egy-egy műtárgy kapcsán! A kiállítás megdolgoztatja az embert, gondolkodásra késztet, és arra inspirál, hogy kapcsolódjunk újra a természethez. Erre a különleges kirándulásra május 25-ig van lehetőség.
