Folyamatos válságkezelés és makrogazdasági kihívások
A vármegyei és hazai gazdasági környezet kihívásairól Dr. Simon Attila kamarai elnök úgy fogalmazott bevezetőjében, hogy a gazdasági szereplőknek egymást érő, szinte már összefolyó válságperiódusokban kell helytállniuk. A 2008-as pénzügyi krízist követően egy teljesen más jellegű egészségügyi sokk, a koronavírus-járvány érkezett, jelenleg pedig egy komplex geopolitikai, energetikai és inflációs krízis nehezíti a tervezést. Veszprém vármegye gazdasága az egy főre jutó GDP tekintetében az országos átlaghoz közeli, stabil képet mutat. A térségben a nagyvállalatok exportteljesítménye és foglalkoztató ereje meghatározó, ugyanakkor az ipari beruházások visszaesése, a munkaerőhiány és a bérköltségek növekedése komoly óvatosságra inti az üzleti szektort.
Ezután Horváth Gábor a Költségvetési Tanács elnöke makrogazdasági elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar államadósság és az ahhoz kapcsolódó magas kamatteher regionális összevetésben is jelentős terhet ró az országra. Rámutatott, hogy a belföldi fogyasztás ugyan stabilizáló tényező, a jövő gazdasági növekedésének kulcsa már nem a mennyiségi expanzióban, esetleg a munkaerőpiaci tartalékok bevonásában keresendő, mivel ezek a források nagyrészt kimerültek. A kitörési pontot a termelékenység érdemi javítása, az oktatásba irányuló humán tőkebefektetések jelentik. Kitért arra is, hogy a mesterséges intelligencia rohamos terjedése és az elektrifikáció hatalmas, ma még alig felbecsülhető energiaigényt generál, amelynek okos és fenntartható menedzselése a jövő egyik legnagyobb feladata lesz.
Európa vonzereje és az egységes piac ereje
A rendezvény fókuszpontjában Zupkó Gábor előadása állt, aki a magyar és az európai gazdaság mély egymásra utaltságát hangsúlyozta. Az Európai Bizottság képviseletvezetője rögtön az elején határozottan és adatokkal alátámasztva cáfolta azt az elterjedt, borúlátó narratívát, miszerint Európa végérvényesen hanyatlik. A globális rangsorok, az életminőséget, a boldogságindexet és az emberi fejlettséget mérő mutatók élmezőnyét ugyanis rendre az európai államok uralják. Egyértelmű tény, hogy az unió továbbra is a világ egyik legbiztonságosabb és legvonzóbb térsége, ahová érdemes befektetni és ahol az emberek élni szeretnének, mondta. Bár az európai népesség globális aránya a világ más régióinak demográfiai robbanása miatt törvényszerűen csökken, ez pusztán egy demográfiai helyzet, egyáltalán nem egyenlő a gazdasági vagy minőségi lemaradással. A közösség stabilan a világ GDP-jének tizenhét százalékát adja.
Az előadó aláhúzta, az Európai Unióhoz tartozás nagyságrendekkel többet jelent a fejlesztési források, transzferek puszta lehívásánál. A valódi gazdasági motort az az ötszázmillió fizetőképes fogyasztót számláló egységes piac biztosítja, amely képes idevonzani a legjelentősebb ázsiai és amerikai gigaberuházásokat is. Egy autóipari óriás, legyen az a BYD vagy a BMW, kifejezetten az európai piacra kíván termelni, a magyarországi befektetőbarát környezet is ezen a hatalmas, határok nélküli integrált piacon belül nyeri el valódi értékét és hosszú távú értelmét.
A termelékenységi versenyben természetesen mutatkoznak kihívások a tengerentúli gazdaságokkal szemben, de a különbség egyáltalán nem behozhatatlan. Zupkó Gábor adatokkal igazolta, hogy a legfejlettebb európai régiók ma is hozzák az amerikai termelékenységi szintet. A lemaradás jelentős része a járvány utáni időszak specifikus gazdasági folyamataiból ered. A megoldás kulcsa a gyors technológiai alkalmazkodásban és a közös európai válaszok megtalálásában van. A mai digitális és globalizált környezetben mindenki mindenkivel versenyez. Egy széttöredezett, huszonhét önálló nemzeti piacra bomló Európa percek alatt elveszítené globális befolyását és érdemi versenyképességét.
Az uniós stratégia alapja az egységes piac további elmélyítése, különösen a szolgáltatások és a tőkepiacok terén, amelyekben még hatalmas kiaknázatlan tartalékok rejlenek. A képviseletvezető bemutatta azokat a jelenleg is zajló európai deregulációs programokat, amelyek a bürokratikus terhek csökkentésével több milliárd eurós megtakarítást hoznak a vállalatoknak. A prioritások között szerepel az energiahálózatok erősítése, a megújuló kapacitások kiépítése, a kritikus nyersanyagok közös, hatékonyabb beszerzése. Kiemelt gazdasági tényezővé lépett elő a védelem is, az unió megközelítőleg százötvenmilliárd eurót mozgósít a védelmi ipar felpörgetésére, felkészülve a megváltozott geopolitikai realitásokra. Ezzel párhuzamosan folyamatosan bővül a globális szabadkereskedelmi egyezmények hálózata, megnyitva a világpiacot az európai termékek előtt.
