“Mozgalmas, kalandos életem volt, sokat utaztam, de visszanézve mégis rövidnek tűnik ez a hatvan év” – fogalmazott az ünnepelt, miután Porga Gyula polgármester virággal köszöntötte fel őt a jeles alkalomból. A következő egy órában kiderült: ezzel a mondattal egyáltalán nem túlzott.
Zoé művészcsaládba született: édesapja Zoltán Sándor képzőművész, és édesanyja révén is számos ismerőssel találkozott a szcénából. Előbb tanult meg rajzolni, mint beszélni, gyerekkorában örökké ezzel foglalatoskodott, iszonyatos mennyiségű papírt használt el. E korai munkáiból édesapja megmentette a legjobbakat: bekeretezte, mappákba rendezte őket, amiket Zoé a mai napig őriz.
A világjárás 1978-ban kezdődött, amikor a család hivatalosan rokonlátogatásnak induló amerikai utazásából nem tértek vissza: édesanyja testvéreinél maradtak az Egyesült Államokban. Mindössze egy évet töltöttek a tengerentúlon, Zoé édesapját ugyanis mardosta a honvágy, hiányzott neki az európai kultúra. Így ismét költöztek: ezúttal az öreg kontinensen próbáltak szerencsét: előbb Dániában kötöttek ki, majd Németországban horgonyoztak le, édesanyja egyik korábbi szerelme segített nekik albérletet találni Müllheimben. Reménykedtek abban, hogy német állampolgársághoz juthatnak, azonban nem volt szerencséjük: noha ma már megfelelnének a feltételeknek, akkoriban sokkal szigorúbb elvárásokat támasztottak feléjük. Amikor eldőlt, hogy nincs maradásuk az országban, apja Izlanddal szemezgetett, Zoénak viszont elege lett a vándoréletből. Huszonegy évesen hazaszökött Magyarországra.
Itthon aztán belevetette magát a punk kultúrába. Összejött egy fiúval, akivel Berlinbe utaztak. A kilencvenes évek fordulóján járunk, a berlini fal már megnyílt, de még bizonytalanság övezte a két Németország sorsát. Zoé és barátja bevették magukat az egykori határsávba, a két fal közötti senkiföldjére, ahol egy elhagyatott őrtoronyba költöztek be. Innen aztán a Szürke Farkasok nevű, török szélsőjobbos félkatonai szervezet tagjai tessékelték ki őket, akik maguknak akarták az őrtornyot, Zoé és Csucsu pedig egy lakókocsiban találtak menedékre – még mindig a határzónában.
Magyarországra visszatérve: a Fekete Lyuk nevű ikonikus szórakozóhely volt akkoriban az alternatív szubkultúra epicentruma. A Józsefvárosban, egy korábbi vágóhíd pincéjében működött, a nyolcvanas és kilencvenes években ez volt a punkok, gótok egyik fő találkozóhelye, és számos, azóta népszerűvé vált zenekar indult innen, úgy mint a Vágtázó Halottkémek, a Bizottság vagy a Sziámi. Innen ered Zoé ismertsége Müller Péterrel és az alternatív művészvilág más alkotóival. A Fekete Lyuk tehát jelentős hely volt a rendszerváltás körüli időszakban. A pincehelyiség falait a törzsközönséghez tartozó alkotók festményei díszítették – Zoé képeivel is találkozhatnánk, ha időgépünkkel visszautazhatnánk az 1994-ben bezárt hely fénykorába. Az egyik akkori falfestményét később reprodukálta is: 2018-ban a Kiscelli Múzeum pincéjében rendeztek kiállítást, ahol megidézték a kultikus szórakozóhely enteriőrjét, és őt is felkérték, hogy készítse el újra egyik munkáját.
Zoé a Kiscelli Múzeum Fekete Lyuk-kiállításán, saját munkája előtt (fotó: Kiscelli Múzeum)
Köztudott, hogy Zoé Szilágyi Lackó révén került kapcsolatba Veszprémmel. Vele is Budapesten találkozott: egy utcai borozgatás során, közös ismerősük révén futottak össze, és hamar nyilvánvalóvá vált mindkettejük számára, mennyire hasonlóan gondolkodnak a világról és a művészetről. Zoé kezdetben szkeptikus volt Lackó rajztudásával kapcsolatban, a fiú azonban elvitte őt a Derkovics Gyula-ösztöndíjprogram kiállítására, ahol az ő művei is szerepeltek. Ettől kezdve összetartoztak: két hónap múlva már össze is házasodtak.
Lackóval kapcsolatban megjegyezte: sokan félreértették őt. Egyszerre volt klasszikus úriember és igazi utcapunk. Kívülről tudta József Attila és Pilinszky verseit, sőt, utóbbit a költő beszédmódját hűen utánozva adta elő. Rendkívül művelt ember volt hatalmas lexikális tudással, miközben lovagiasan segített az utcában élő idős néniknek cipelni a szatyrokat a bevásárlás után. Választékosan beszélt, de ha felbosszantották, előtört belőle az utcapunk.
Szilágyi Lackó lassan már húsz éve nincs közöttünk, Zoé pedig bevallotta: a mai napig hiányzik neki, és vissza-vissza szokta nézni az interneten fellelhető videókat. Az az időszak különösen nehéz volt számára: Lackó után nem sokkal édesapját, majd édesanyját is elvesztette.
Zoé ma a Csatárhegyen él és állandóan alkot. Azt mondja, nem bírja elviselni az ürességet, a fehér tereket, muszáj mindent a saját képére formálnia, a személyiségével kitölteni az őt körbevevő felületeket. Míg párja gondosan ápolja a kertet, ő hulladékból készít műalkotásokat, amikkel a kerítést díszíti. Otthonuk egy kis punk oázis; egy sziget egy uniformizálódó, egyre szögletesebbé és szürkébbé váló világban.
