A két sportoló pályafutása eltérő ívet járt be, mégis közös sikerekben csúcsosodott ki a bakonyi megyeszékhelyen. Míg Dróth Zoltán elképesztő rutinnal, tizenegyszeres magyar bajnokként és tízszeres kupagyőztesként erősíti a csapatot, addig Spandler Mátyás a hűség mintaképe, aki több mint egy évtizede védi a veszprémi klub hálóját.
A kapus őszintén mesélt a kezdetekről, arról, hogy bár gyerekként Videoton-nevelésként nagypályás álmokat dédelgetett, fizikai adottságai miatt váltott, és mára a futsal lett a szerelme. „Ez a második otthonom” – fogalmazott Spandler, aki tavaly emelhette magasba először a bajnoki trófeát, egy hosszú, hullámvölgyekkel és kitartó munkával teli út megkoronázásaként.
Dróth Zoltán a profi mentalitás fontosságát hangsúlyozta a diákoknak. Karrierje csúcsának a kazahsztáni éveket tekinti, ahol a világ egyik legjobb csapatával Bajnokok Ligája-bronzérmet szerzett, de a motivációja itthon sem lankad. „Soha nem elégedtem meg az ezüsttel, mindig az aranyért küzdöttem” – mondta a center, hozzátéve, a cél idén is a címvédés és a Magyar Kupa elhódítása, amiben a „hatodik emberként” jelenlévő veszprémi szurkolótábor óriási segítséget nyújt.
A beszélgetés legfontosabb üzenete azonban nem az érmek csillogásáról, hanem a hétköznapi sportértékről szólt. A játékosok – kilépve a sztársportoló szerepből – apaként és edzőként szóltak a fiatalokhoz. Kiemelték, a mai digitális világban a legnagyobb kihívás felállni a képernyők elől. Spandler Mátyás és Dróth Zoltán egyaránt arra buzdította a hajmáskéri diákokat, hogy találják meg a mozgásban rejlő boldogságot.
„Sokkal többet ad a sport, mint otthon ülni a gép előtt. A barátokkal a levegőben lenni, közösséghez tartozni, ez az igazi öröm” – zárták gondolataikat a vendégek, akik a beszélgetés végén egy interaktív kérdezz-felelek során még közelebb kerültek a jövő sportolóihoz, utána pedig a helyi tornateremben közösen rúgták a labdát a gyermekekkel.
