Ahogy az várható volt, a nagy csalódás különféle érzelmi reakciókat váltott ki szurkolói körökben. Volt, aki beérte egy lemondó legyintéssel, de nem kevés azoknak a száma, akik a felelős(ök) megnevezését és megbüntetését követelik az internetes közösségi felületeken. Az nem lehet, hogy minden ugyanúgy megy tovább, mintha misem történt volna. Vannak, akik a teljes MLSZ-elnökség lemondását követelik, de azok száma sem csekély, akik beérnék a szövetségi kapitány fejével. Utóbbit megérezve tartott szavazást a sportnapilap portálja arról, hogy maradjon-e a helyén vagy távozzon Marco Rossi. A többség adna még egy esélyt az olasz szakembernek, aki azt végül egyhangú szavazással meg is kapta a szövetség vezetőitől. Ez olaj volt a tűzre, minek következtében megszaporodtak a nyomdafestéket nehezen tűrő kommentek, melyekben mindenki megkapta a magáét, legyen bármilyen illetékes testület vagy stáb tagja.
Fotó: MLSZ
Tudjuk, a szurkolónak mindig igaza van a stadionban, ahogy a vásárlónak a boltban, de azért nem ilyen egyszerű a helyzet.
Köztudott, hogy az MLSZ már jóval a világbajnoki selejtezők vége előtt 2030-ig meghosszabbította Marco Rossi szerződését. Akkor, amikor még nem lehetett tudni, hogy sikerül-e megszerezni a pótselejtezőt érő második helyet a csoportunkban. És ha történetesen sikerült volna, márciusban további két ellenfelet kellett volna legyőzni ahhoz, hogy válogatottunk ott legyen jövőre az amerikai, kanadai, mexikói közös rendezésű világbajnokságon. Az írek elleni hazai döntetlennel ellentétben ezt már nem lehetett garantálni. Ezt hangsúlyozta is a szövetségi kapitány, amit a szurkolók diplomatikus nyilatkozatnak véltek, mondván, mégsem jelentheti ki nagyképűen, hogy bárkik is legyenek az ellenfeleink a pótselejtezőben, majd betoljuk őket a Dunába. És amikor a kudarc bekövetkeztekor Marco Rossi emlékeztetett erre, a szavakba való menekülésnek vélték azok, akiknek elvesztette a bizalmát.
Ami tény: annak ellenére, hogy az MLSZ vezetése várta és remélte a sikert, a vb-re való kijutást, nem ehhez kötötte a munka folytatását a szövetségi kapitánnyal. Ezért írtak alá hosszú távú szerződést. Persze, a történtek ismeretében mindkét fél meggondolhatta volna magát: a szövetség mondhatta volna, hogy ennél azért többet várt, a szakember pedig hivatkozhatott volna arra, hogy érzi a bizalomvesztést, ezért levonja a konzekvenciákat. De nem így tettek, hanem a közös munka folytatása mellett döntöttek. Hogy helyesen vagy sem, azt csak a jövő – inkább a távolabbi, mint a közelebbi – fogja megmutatni.
Utoljára 1986-ban szerepelt világbajnokságon a magyar labdarúgó-válogatott. Akkor Mexikóban az első csoportmeccsen 6-0-ra kikaptunk a szovjetektől, 3-0-ra a franciáktól, és 2-0-ra megvertük Kanadát. Ez óriási kudarc volt ahhoz képest, hogy a vb előtt minimum a legjobb nyolc csapat közé várták Mezey György szövetségi kapitány együttesét – és nem csak a mindig elfogult szurkolók, hanem a külföldi szakemberek is. Ne feledjük az a gárda idegenben győzte le a Gullit, Rijkaard, Van Basten triót soraiban tudó hollandokat, a Rummenigge, Völler, Matthäus, Littbárski és Schumacher nevével fémjelzett németeket, itthon pedig a telt házas Népstadionban 3-0-ra kitömte a brazilokat. Szóval, nem volt alaptalan a bizakodás. Aztán a kudarcot követően lemondott a szövetségi kapitány, az egymást rövid idő elteltével váltogató utódai pedig más összetételű csapatokat alakított ki, melyeket más stratégiával küldtek a pályára. Az eredmény ismert: azóta sem jártunk vb-n. Később többször is elhangzott szakmai és szurkolói körökben, hogy nem kellett volna szétzavarni a Mezey-féle válogatottat, hanem hagyni kellett volna őket tovább dolgozni, és idővel beérett volna a közös munka.
Nos, most Marco Rossi és a csapata megkapta azt a bizalmat, amit annak idején Mezeyék nem. Csak rajtuk múlik, hogy a tanulságokat levonva és a szükséges változtatásokat megtéve tudnak-e élni az újabb lehetőséggel. A labda most az ő térfelükön pattog...
