Az ember legelső „órája” az égbolt volt. Az ókori kultúrák – az egyiptomiak, a babilóniaiak – figyelték a Nap, a Hold és a csillagok mozgását, és ezek alapján alkották meg az első napórákat. Az egyiptomiaknál a nap 12 órás rendszerben telt: a duodecimális tízes alapú számítást követték. Majd a babilóniaiak hozzáadták a 60-as alapú időmérést, azóta egy órában 60 perc, egy percben 60 másodperc van.
A következő nagy kihívás az évmérés volt. A lunáris naptárak, például a zsidó vagy az iszlám a Hold ciklusait követték, de ezek az évszakokhoz nem igazodtak pontosan. Ezzel szemben a szoláris naptárak már a Nap éves útját követték, ami már a mezőgazdaságnak is lehetőséget adott. A rómaiak tíz hónapos naptárán keresztül jutottunk el Julius Caesar 46-os naptárreformjáig: a juliánus naptár éve 365 napos volt, négyévente szökőévvel. Ugyanis hamar kiderült, hogy a Föld 365,2422 nap alatt kerüli meg a Napot, ez pedig több száz év alatt már jelentős csúszást okozott.
1582-ben XIII. Gergely pápa bevezette a Gergely-naptárt. Ő volt az, aki az idő „kiegyenesítése” végett tíz napot „törölt” az időből, és finomította a szabályokat a szökőévekre. Bár a katolikus államok azonnal átvették, Anglia például csak 1752-ben állt át, Oroszország pedig 1918-ban, tehát voltak évek, évtizedek, amikor többféle naptár működött párhuzamosan a világon. Az órák és a vasutak megjelenésével azonban elkerülhetetlenné vált az egységes időrendszer alkalmazása. Ezért 1884-ben 24 időzónára osztották a Földet, a Greenwich-i középidő (GMT) lett a referencia, ami azóta is meghatározó.
Ma már nem a nap, hanem az atomok őrzik az időt. A cézium-133 atom másodpercenként 9 192 631 770 rezgést ad, ez vált a másodperc szabványává. Ez a mérés olyannyira pontos, hogy az ilyen atomórák 300 millió év alatt mindössze egy másodpercet tévednek, ezekkel irányítják az internetet, GPS-rendszert és a tőzsdéket.
Ha a GPS-műholdak egy másodpercet is tévednének, akár több kilométerrel is arrébb pozicionálná magát a földön az emberek GPS-e
Az óraátállítás eredeti ötletét Benjamin Franklinnek tulajdonítják, de valójában csak a halála után több, mint száz évvel, az 1900-as évek elején merült fel ismét komolyabban a lehetőség.
1916-ban, az első világháború idején vezették be először Németországban és az Osztrák–Magyar Monarchiában – köztük Magyarországon is. A cél egyszerű volt: energiát takarítani meg a háborús időkben. Az emberek így jobban kihasználhatták a nappali világosságot, kevesebbet kellett világítani, ami jelentős szénmegtakarítást eredményezett. Ez lett a nyári időszámítás kezdete az óraátállítással, ami aztán elterjedt szerte Európában.
Sokáig az EU-ban napirenden volt, hogy meg kellene szüntetni az óraátállítást, mert jelentős megtakarítást nem eredményez, ellenben felborítja a bioritmust, viszont nem tudtak megegyezni, hogy a nyári, vagy a csillagászatilag releváns télit tartsák meg, ezért 2019-ben lekerült a döntéshozók asztaláról a kérdés.
