Paradox módon a munka ünnepe munkaszüneti nap. Elsőre furcsának tűnik ez az ellentmondás, mégis egy hosszú és küzdelmes történelmi folyamat eredménye, hogy ma pihenéssel tölthetjük ezt a tavaszi napot. Az ünnep gyökerei a brit ipari forradalom idejére nyúlnak vissza, amikor a gyárakban az alkalmazottak napi tíz-tizenhat órát dolgoztak. Robert Owen gyártulajdonos már 1817-ben megfogalmazta a munkások egyik legfontosabb követelését, amely a munkanapok rövidítésére irányult. Ő alkotta meg a később világszerte ismertté vált jelszót, amely nyolc óra munkát, nyolc óra rekreációt és nyolc óra pihenést sürgetett a dolgozóknak. Bár a korai sztrájkok és tüntetések rendre elbuktak, mivel a résztvevőket egyszerűen elbocsátották, az eszme elindult hódító útjára.
Az első komolyabb, retorziók nélküli sikert egy másik kontinensen érték el. Ausztráliában, Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások 1856 tavaszán léptek sztrájkba. A helyi egyetemtől a parlamentig menetelve követelték a nyolcórás munkaidő bevezetését. Akciójuk eredményes volt, a rövidebb munkaidő ellenére a fizetésük változatlan maradt. Ez a győzelem lendületet adott a nemzetközi munkásmozgalmaknak, és alapvetően inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a későbbi majálisok megszületését.
A május elsejei dátum kiválasztása egy tragikus amerikai eseménysorozathoz kötődik. Chicagóban 1886. május 1-jén a szakszervezetek sztrájkot indítottak, amelyen több százezer munkás vett részt. A tüntetés negyedik napján a Haymarket Square-en tartott nagygyűlésen a tömegbe vegyült anarchisták bombát dobtak a rendőrök közé, akik válaszul tüzet nyitottak. Az összecsapás tizenegy ember életét követelte, a későbbi perek során többeket halálra ítéltek. A párizsi II. Internacionálé 1889-ben úgy határozott, hogy a chicagói események kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május elsején a munkásszervezetek világszerte együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidőért és a szolidaritás kifejezéséért. A rákövetkező évben a kongresszus ezt a napot hivatalosan a munkásosztály összefogásának ünnepévé nyilvánította.
Az évtizedek múlásával a munkások jogainak bővülése magával hozta a nap státuszának megváltozását is. A hagyományos munkásünnep fokozatosan állami szabadnappá, nemzeti ünneppé alakult a világ számos pontján. Az Egyesült Államokban és Kanadában eltértek ettől a dátumtól, ott szeptember első hétfőjén tartják a munka ünnepét.
A történelem során a különböző politikai rendszerek saját céljaikra formálták a nap jelentését. Németországban 1933-ban fizetett állami ünneppé tették, míg az olasz és spanyol diktatúrák idején évekre, illetve évtizedekre betiltották vagy csupán megtűrték a megemlékezéseket. A keleti blokk országaiban, így Magyarországon is, a kommunista hatalomátvételt követően kiemelt jelentőséget kapott az ünnep. Ekkor változott a megnevezése a munkások ünnepéről a ma is használatos munka ünnepére. Hazánkban 1946 óta számít hivatalos nemzeti ünnepnek, a rendszerváltás után is megőrizte munkaszüneti jellegét.
A nap történetének egy kevésbé ismert állomása 1955-höz kapcsolódik. Ekkor a római katolikus egyház csatlakozott a világ dolgozóihoz, amikor XII. Piusz pápa május elsejét Munkás Szent József emléknapjává nyilvánította. Ezzel a lépéssel a dátum egyházi ünneppé vált, tisztelegve a kétkezi munkások, köztük az ácsok és erdészek védőszentje előtt.
Képek: Fortepan
